Meddig kéne mentegetnem ezt a kapcsolatot? Tényleg bele kéne nyugodnom?

5 éve élünk együtt, van egy 1,5 éves fiunk.

Mostanában megváltozott a kapcsolatunk. Úgy érzem, már nem szeretjük igazán egymást, csak lakótársak vagyunk. Megpróbálom összeszedni a dolgokat.

1.) Napi 8-10-12 órát dolgozik, mikor hazajön az az első, hogy figyeli mibe köthet bele. Mit főztem, miért azt, nem finom. Miért van tele a mosogató, miért nincs megcsinálva ez vagy az, hisz egész nap otthon vagyok a gyerekkel. Múltkor azon vesztünk össze,hogy miért nincs kávé főzve, mire hazaér. Nem volt mindig ilyen.

2.) Minden teendőt a gyerek körül én végzek, mert én vagyok itthon. Néha elvan vele 1-1órát, de egy délelőttre nem tudom rábízni, mig magammal foglalkozok. Ugyankkor, ha szétmennénk ragaszkodna a gyerekhez. Este együtt fürdenek, meg néha elviszi ide-oda, de ebben ki is merül a foglalkozás. Mondjuk keveset van itthon, emiatt nem rovom fel, csak akkor szólok, ha úgy látom, hogy másra jut idő, a gyerekre meg nem.

3.) Háztartást egyedül vezetem, nem segít semmit, mert ugye én vagyok itthon :) Majd ha ovis lesz a gyerek, és visszamegyek dolgozni, majd fog segíteni :)

4.) Szexuális életünk gyakorlatilag 0. Kb. havi 1-2 szex, ritkán több, mondjuk ennyi tennivaló mellett őszintén nem is nagyon van rá igényem, viszont ő sem kezdeményez. Szerintem rákapott a szexfilmekre, vannak erre utaló jelek.

5.) Nélkülem dönt számomra fontos dolgokban, pl. felkérte a hugát keresztanyának, majd közölte velem. Összevesztünk, erre azt mondta, hogy szerinte már megbeszéltük régebben. Érintőlegesen volt szó róla, és kizárásos alapon úgyis ő lett volna, mert az én tesóim nincsenek keresztelve. De akkor is rosszul esett.

Igazából mindig azt gondolom, hogy nem kéne így leélni az életünket. 32 éves vagyok, nem erre vágyok. De anyagilag függök tőle, amíg nem tudok visszamenni dolgozni.

Amikor megismerkedtünk nem volt ilyen, de úgy látom belekényelmesedett a kapcsolatunkba, és szerintem az sem reális, hogy mindent én csinálok, mert én nem dolgozom.

Nagyon nehéz, mert szerettem (szeretem?), de kiábrándultam az egész kapcsolatunkból, hogy én zombimód kiszolgálom, cserébe meg semmit nem kapok.

Anyám szerint ilyenek a férfiak, örüljek, hogy nem iszik, nem ku..vákra szórja el a pénzt. De ettől függetlenül én boldogtalan vagyok. Ha megbeszéljük 1-2 hétig normális, majd ugyanez elölről. A kisfiam imádja az apját, ragaszkodik hozzá, és ha külön mennék szeretné, ha nála maradna a gyerek, azt mondja foggal-körömmel harcolna érte. Nem szeretném, ha elvennék a kisfiamat, mert ő jobb anyagi helyzetben van.

És hogy reálisan lássátok a dolgokat, magamról annyit, hogy a szülés után depis voltam, felszedtem majdnem 20 kilót, gondolom emiatt sem kívánja a szexet velem. Nem hibáztatnám ezért sem, mert én próbálok lefogyni, ugyankkor neü látom, hogy ő bármit is tenne a kapcsolatunkért.