Hosszútávú kapcsolatban vannak olyan nézeteltérések, amiket nem tudtok megoldani?

Szerintem a komoly témák (házasság, gyerek, házvásárlás stb.) ha nem egyeznek a két félnél, azt sosem fogják tudni megoldani. Ezek nem olyan pici kompromisszumok, amikről könnyen lemond az ember. Ha párom nekem is kijelentené, hogy sosem fog elvenni, valószínűleg elhagynám, mert én nem így tervezek a későbbiekben.

Nyilván nincs két egyforma ember, kell a csiszolódás meg a kompromisszumkészség, nálunk is a 2 év során voltak olyan dolgok, amikben engedni kellett picit, de még egyáltalán nem zavaró szinten.

A túl sok haverozás , házimunka szerintem bőven orvosolható. Az a fontos, hogy annyit sosem szabad engedni, hogy nekünk már kényelmetlen legyen. Mielőtt összejöttünk párom heti 3-4x haverozott, koncertre jártak, nyaranként 2-3 fesztiválra elment... miután összejöttünk, kérdés nélkül ezeket lecsökkentette úgy, hogy mostmár heti 1x megy sörözni a srácokkal, koncertekre hívni szokott, ugyanazokat a zenéket szeretjük, aztán vagy van kedvem menni vagy nincs. Fesztiválozni pedig együtt járunk szintén közös zenei ízlés miatt, de pl idén ment volna 3 napra nélkülem fesztiválra, csak ugye elmaradt, ezzel semmi gondom nem volt.

Ha egy ragaszkodós hárpia lennék, akit ezek zavarnak, akkor tuti folytonos vitatéma lenne, de nekem totál belefér, hogy heti 1x elmennek és beülnek valahova, én is szeretek barátnőzni.

22L-24F

hát azért egy akarok nem akarok gyereket az komolyabb probléma...

Nálunk se én se a barátnőm nem akart kezdetben, semmi féle képpen, soha semmilyen körülmények között. Majd teltek múltak az évek és egy szép napon azt mnodta, hogy olyan jó a kapcsolatunk ő olyan boldog még is szeretne gyereket...hogy ez benne megváltozott.

Noss, én nem akartam, továbbra sem, szerinte várjunk még, szerintem rossz ötlet de ő azt mondta várjunk hátha változik ez bennem....na jó vártunk majdnem 1 évet.

Majd elváltak útjaink.

nincsenek ilyenek, mert a problémák azért vannak, hogy meg legyenek oldva. A kapcsolatban meg próbák dömpingje van mire feláll normalitásba, és erőben.

Ha egy próbát nem oldasz meg hanem elhasalsz, addig nem jön újabb, amig azt nem oldod meg. Ha ezt tudod, hamar lezavarod őket.

Volt.

Már rég nem vagyunk együtt.

Ahogy telnek az évek egyre inkább hülyén érzem magam.

Mintha egy sem oldódott volna meg.valahogy egyik rakódott a másikra... söpörtük a szőnyeg alá, bukdácsoltunk benne, végül már átmászni sem lehetett a kupacon.

Teljesen igazad van, de ez többnyire nem az egón múlik.

Egyszerűen csak nem nagyon vannak igazán mély beszélgetések legtöbb párkapcsolatban.

Ezért most biztos megdobálnak itt, de az az igazság, hogy 45 leszek és egész életem során egyetlen egy olyan párkapcsolatot sem láttam, ahol tényleg úgy működött volna, ahogy annak kellene.

Sőt...egész életemben egyetlen egy embert tudok, akivel igazán úgy lehetett beszélni bármiről, hogy az ember nem érzett sem kényszert sem gátlasokgátlásokat.

Mindketten elég sokat tudunk beszélni és így is akadtak akadályok, de működött.

Olyan emberek között, akik egy hét alatt beeszélnek annyit,mint én egy óra alatt.. ott mégis hogy,hogyan működik?