Hölgyek, nektek mi a fontosabb a párotokat illetően?

A, de nem értek egyet azzal, hogy a leírt munkák alsóbbrendűek. Igen, nincsenek elég jól megfizetve, de ettől még nem érnek kevesebbet. Mondjuk szerintem a rendőr inkább illik ide, mint a B-hez, de aztán persze mindenki máshova rakna bizonyos munkákat.

Mi a probléma a végrehajtóval vagy alkalmazottaival?

Élvezze és legyen mellette élete, szabadideje. Nekem nem vonzó sem egy mentős, sem egy üzletember. Ezerszer lennék egy sima irodistával, akinek 6-kor legkésőbb lejár a munkaidő és nincs ügyelet, 3 műszak, hétvégi munka, üzleti út, meg a többi fszság.

Sokra megyek vele, ha élvezi a munkáját, de nincs hol laknunk, nincs miből fizetni a számlákat és még csak nincs is velem/velünk ünnepnapokon (lásd. mentős, tűzoltó pl). Ha ez a kettő közül lehet választani, akkor inkább utálja a munkahelyét, de legyen értelme azt csinálnia a megélhetésünk szempontjából. Én magam sem azt csinálom, amit igazán szeretnék, mert abból kb csak éhen halni tudnék, és hidd el, hosszú távon ez igenis rányomja a bélyegét az egészre. Amikor szíved-lelked beleadod valamibe, és a végén annyi a "köszönet", hogy választanod kell most a villanyszámlát fizeted be a hónapban vagy a gyereknek veszel új télikabátot, akkor azért az hosszú távon igenis megkeserítheti az egyébként élvezetes munkát is.

5: Nem akarok beleszólni, de szerintem felnőtt emberként erről mindenkinek magának kellene gondoskodnia. De lehet, csak én nőttem ki az érdekházasságok időszakából és csak nekem nincs szükségem pesztrálásra, mert pár nélkül sem vagyok egy nincstelen senki.

Én az A-t jelöltem, mert az a lényeg, hogy szeresse a munkáját, nem baj, ha nem keres vele sokat. Viszont a párom egy "20. csicska egy multinál", de szereti a munkáját, és nem köpi magát szemen. Ilyenkor mi van? :)

#6 pont ez az, ha én felnőttként gondoskodom az alapokról és pár nélkül sem vagyok egy nincstelen senki, akkor a páromtól is elvárom, hogy ne az álmait kergesse, mert ő "azt szereti", hanem maradjon a realitások talaján és mérje fel mi a legjobb hosszú távon neki is és a családjának is.

A. Inkább keressen keveset, de élvezze, amit csinál, mint hogy folyamatosan frusztrált és szomorú legyen. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a szakmám (amit szeretek) baromi jól fizet, simán kijönnénk csak az én fizetésemből is, ezért nem szempont a kereset.

Pedig nem ritka a C válasz. Például a férjem szereti a munkáját,ez a hivatása, félig-meddig a hobbija is és elég jól keres vele. Pontosan ugyanígy vagyok én is a munkámmal, ami történetesen ugyanaz, mint az övé. Igaz, nem 2 év alatt "vittük valamire", hanem eltartott egy darabig és nem 8 órát dolgozik egyikünk se. Szerintem nem mindenki gyűlöli a munkáját, aki jól keres és akit sz*rul fizetnek, sem mind érzi álmai munkájának. Sokszor az élvezettel, szakértelemmel végzett munka meghozza a sikert, amivel gyakran pénz is jár. Ez azonban nem segít azon, ha úgy érzed, azért vagy sikertelen a nőknél, mert rosszul fizetett és/vagy (szerinted) alacsonyabb státuszú munkád van, de legalább te erkölcsileg magasabb rendű vagy, mint a sok pénzes görény, akire tapadnak a nők. Szinte biztos, hogy nem ez az ok. A kérdésre a válasz: A.