Éreztetek hasonlóan az életetekkel és kapcsolatotokat illetően?

Nekem olyan éveim voltak, hogy szerettem a munkám, rendben volt a kapcsolatom, de mégis volt valami hiányérzetem. Hiányzott valami az életemből, de nem tudtam rájönni, megfogalmazni mi az.

Azt hiszem talán úgy általánosságban az értelme. Nem az én életem értelme, hanem úgy globálisan az ÉLET értelme.

Túl vagyok rajta, ismét tudom élvezni a mát.

Nálunk válás lett belőle. A feleségem volt ilyen. Neki persze az elvárásai az egekben voltak.

De szerintem a mai napig nem ismerte fel hogy ha nem így viselkedik akkor lehet még együtt vagyunk.

Ilyet nem éreztem, de ha így érezném, menekülnék ebből az életből.

Megpróbálnám kitalálni mivel foglalkoznék szívesen, igyekezné olyan munkát keresni amit szeretek, de legalábbis nem utálok és jó vagyok benne.

És ha sokadszori beszélgetésre, próbálkozásra se megy a kapcsolat, akkor kilépnék, mert egy ilyen szürke trutyiban nem akarnék élni.

Mindkettőt tapasztaltam, munkaügyileg jelenleg is ilyenben vagyok, de úgy néz ki nem sokáig.

Egyetem utolsó évében egy 4 éves kapcsolatommal kapcsolatban éreztem így. Szóltam neki, hogy mostanában miket csinál, mi nem tetszik, azt mondta igazam van. 3 hónapig tűrtem.