Mit tegyek, ha a barátom ismeri most már a gyengeségeimet és a félelmeimet?

Pár hónapos kapcsolat, és bár eddig is mindent megosztottunk egymással, beavatom őt az életembe, de alapjában véve nem vagyok túl nyitott személyiség, alakultak ki bennem gátlások és falak az évek alatt, mert mindig amikor valakiben igazán megbíztam, sokszor rájöttem, hogy hiba volt, illetve, csak szimplán nem szeretek mások terhére lenni a bajaimmal.

Az amúgy a problémám, hogy világéletemben nagyon magányos voltam. Mindig próbáltam és próbálok barátokat találni, de egyik sem marad igazán tartós, mindig eltávolodtunk, vagy összevesztünk. És ettől mindig annyira szomorú leszek, mert egyébként meg szükségem lenne több társaságra, nem tesz jót nekem, ha sokat vagyok egyedül.

És ehhez jön még, hogy érzelmileg is nagyon labilis vagyok. Ideges nem szoktam lenni, de szomorú nagyon könnyen és nagyon gyakran, komolyabb ok nélkül is, elég, ha valamit félreértek pl. És ilyenkor nagyon nehezen nyugszom meg, agyalok, stb.

Valamennyire nyilván előjött már ez, de tegnap este rendesebben szóba került a barátommal, és azt mondta, hogy ezen dolgoznunk kell együtt, és hogy ő mindig itt van nekem, szeret engem, stb.

De most szörnyen érzem magam... Nagyon sebezhetőnek, mert ezekről nem nagyon beszélek szinte senkinek, gondolni sem szeretek rá, valamint, nem szeretnék a problémája lenni, szégyellem magam, amiért ilyen "selejtes" vagyok. :(

El fog vajon múlni ez az érzés?

24L