Baj,hogy nemet mondtam?

"vok"

Akkor hibáztasd őt. Gyerekes vagy.

Az anyósjelölt tehet a problémáról, de attól mondhattál volna igent. Ne ezen múljon.

Amúgy kb én is pont úgy terveztem volna el ahogy leírtad.

Én volnék a "másik oldal". Egy időben nagyon rajta voltam az eljegyzés-dolgon. Nézegettem a gyűrűket, kiterveltem, hogy fogom megkérni a kezét - egészen addig, amíg ki nem sikerült kotyognom.

Éppen beszéltünk arról, hogy mikor lesz az eljegyzés, tervezem-e egyáltalán, és kijött belőlem. Akkoriban albiban laktunk, és az volt a válasza rá, hogy albiban ne kérjem már meg a kezét. Egyből elment a kedvem az eljegyzéstől, mint olyantól. Együtt vagyunk, együtt maradtunk. Beszéltünk róla azóta, de megmondtam, nem fogom a dolgot elsietni. Majd amikor be tudunk már végre költözni a vidéki házunkba, akkor megint nekifutok a dolognak. Addig meg papír és gyűrű nélkül is szeretjük egymást - az eljegyzés pedig parkolópályán van.

Kérdező. Én elhiszem, hogy f*s módon lett a dolog megszervezve. Nem látok bele a kapcsolatotokba. Nem látom, hogy milyenek a mindennapjaitok. De 50-50% esélyt látok rá, azt illetően, hogy legközelebb is nekifut-e. Beszéltetek azóta erről? Ha igen, mire jutottatok? Látatlanban többet nem tudok mondani, ne haragudj.

Szerintem engedd el. Nekem nem voltak nagy kikötéseim eljegyzés terén, csak annyi, hogy ne úgy kérje meg a kezem, hogy napközben, és utána rohannom kelljen munkába vagy suliba, hanem ki tudjam élvezni azt az örömöt. Hát nem jött össze. Ettől még boldogan mondtam igent.

Értem, hogy ez rossz neked, meg nem így beszéltétek meg. Nekem is fura lenne, ha mástól tudnam meg, hogy meg akar kérni a párom. De azzal, hogy nemet mondtál nem oldasz meg semmit. Ha házasodni szeretnétek, akkor az a lényeg.

Anyós meg egy igazi tahó, hogy ezt így tönkretette neked.