Mikor értik meg a nő ezt?

És fordítva nem így van? Rengeteg az ok nélkül féltékeny pasi, aki mniundenből problémát csinál, hisztizik, durcizik.

Más esetekben meg teljesen jogosan nem tetszik az adott dolog valakinek.

AZért az nem derült ki a kérdésből, hogy sörözés a haverokkal vagy több napos túra a "csak barátom" csajjal.

Kérdés, itt mit takar / jelent a túlkomplikálás. Vannak olyan esete,k, amikor fogom a fejem, hogy mikre mondják ezt a férfiak.

- "nem mondtam el, hogy most azért nem akarok találkozni, mert már a haveroknak megígértem a közös horgászást, és a többi nő emiatt patáliázna" (a többi nő az nem az adott nő)

- "miért hisztizik, ha heti 2x részegen megyek haza, az én dolgom"

- "nem értem, miért kombinál, ha levelezek azzal az exemmek, akivel megcsaltam"

és hasonlók...

Meg vannak dolgok, amiket a férfiak szeretnek hisztinek titulálni, mert már a hiszti szó arra utal, hogy jogtalan a panaszkodás... pedig abban az adott esetben épp jogos.

Ha arról van szó, hogy fontos a nyílt, lényegre törő és ŐSZINTE kommunikáció, abban egyetérek, de az nemcsak a nők sara, mert a férfiak pont ilyen arányban körülményeskednek.

Én ezt máshogy fognám meg kérdező. Azt nem mondja el, amiről jól tudja, hogy a párja ingerküszöbén túl megy, amit a párja már nem nézne jó szemmel. Tehát jól tudja, hogy vita lenne belőle. Itt jön a számomra logikus kérdés.

Ha valakinek a párja "mindent túlkomplikál" es "bele kényszeríti" őt a hazugságba, ami elvileg neki sem jó, az a valaki miért él inkább állandó hazugságban és szivatja a párját is, ahelyett, hogy keresne egy "normálisat" akivel azonos az értékrendje?

A válasz többnyire nagyon egyszerű. Mert egy gyáva, megalkuvó alak. Gyáva, mert fél kilépni a kapcsolatból annak ellenére is, hogy a kapcsolat rombolja a jellemét, annak ellenére is, hogy a "párja" soha nem lesz a bizalmasa és annak ellenére is, hogy az egész élete gyakorlatilag hamissá válik. Inkább hazudik, csal, sunnyog.

Egy ilyen kapcsolatban, akár túlféltékeny a másik fél, akár nem, a hazudozó legalább olyan jellemtelen és hibás abban, hogy egy xar kapcsolatban élnek. Sőt, szerintem igazán ő a hibás, hiszen akinek hazudik, az nem is feltétlenül tudja, hogy mennyire messze is vannak a kiegyensúlyozott, jó kapcsolattól.

És mindezt nem véletlenül írtam nemek nélkül. Aki pedig nagyon jól tudja, hogy ott verik át ahol lehet, mégis marad a kapcsolatban, az legalább olyan jellemtelen és gyáva.

Szerintem meg a férfiak azok akik túlmisztifikálják a női gondolkodást; már-már egy teljesen más lénynek képzelik a nőket, és olyan tulajdonságokat/gondolatokat vetítenek ki rájuk, amik abszolút a férfi-fantázia szülöttei.

Ennek következtében pedig a férfiak jelentős része simán elhárítja magáról a felelősséget rengeteg dologgal kapcsolatban, amikért amúgy ők a hibásak. Minek is próbálkozni bármivel is, ha a nő amúgy is egy irracionális időzített bomba, ugye....

Az is ilyen elhárítás, ha képtelenek vagytok kommunikálni. A komplett női nem nem az anyukátok akinek ki kell találnia, hogy éppen mi van a fejetekben, és úgy reagálni erre, hogy az nektek a lehető legkényelmesebb legyen. Ha úgy érzed, hogy nem tudsz a pároddal kommunikálni (bár jó pénzt tennék rá, hogy nincs is párod, hanem csak belelovalltad magad valami férfi-nő sztereotípia fantáziába) akkor minek egyáltalán pár? Nem tudom, hogy hogy tudsz jól kijönni ebből a gondolatmenetből. Én alapból nem kezdenék olyannal, akivel nem tudok mindent megosztani, mert félek, hogy minden apróságon idegbajt kap. Ez maga lenne a pokol, aminél az egyedüllét is ezerszer jobb.