Nagyon megingott a bizalmam a párom irányában. Van innen még visszaút?

Nagyon sokáig vakon bíztam benne, minden téren.

De tavaly óta egyre több dolog derült ki róla, amiket még el is tudtam nézni, bár nagyon nehéz volt.

Azóta volt egy külön töltött időszakunk(szakítottunk) és azalatt azzal szórakozott, hogy ismerkedik valakivel, lefeküdt valakivel, stb. (utólag azt állította, hogy semmi nem történt, csak jobbnak találta így, hátha "békén hagyom" és így könnyebb lesz nekem.

Amit nem értek, mert nem ilyen jellegű dolgok miatt döntöttünk a szakítás mellett, de valami nagyon el van borulva nála, szerintem mentális problémái vannak - többek közt emiatt is lett vége, bár hozzáteszem, én támogatni akartam őt.

Az újrakezdés mellett döntöttünk, viszont azóta rettenetes nehéz benne megbíznom.

Amikor mellettem van, elhessegetek minden gyanús gondolatom, akkor azt érzem, minden rendben van.

Viszont amikor nincs velem, folyamatosan agyalok, pedig nem jár sehova, csak dolgozni.

Folyamatosan az jár a fejemben, hogy mi van, ha tényleg volt a külön töltött időszakban egy harmadik (amivel nem lenne semmi "gond", hisz nem voltunk együtt, csak akkor tisztázzuk) és mi van, ha esetleg ez a kérdőjelesen létező harmadik még képben van.

Mert ez így nekem gyanús, létezik, hogy valaki azért mondja, hogy van valakije, mert nem akar "bántani" és jobb nekem egyedül?

Az igazság az, hogy ez részben jogos, mert tényleg nehéz vele, de igyekszik.

Sokáig elnéztem neki sok mindent, támogattam, viszont így, hogy egy ideig külön voltunk azt érzem, hogy kevésbé vagyok toleráns + még önpusztításba is "kezdtem" akaratlanul, mert a fejemben kavargó negatív gondolatáradattal nem tudok mit kezdeni, pedig úgymond nem ad rá okot most, hogy bizalamatlankodjak. Úgyhogy szerintem ez így már beteges, én sosem voltam ilyen.

Gondolkodtam már, hogy szakemberhez fordulok, hogy kicsit rendbe tudjam tenni magamban a dolgokat, főleg az önbizalmam, önkritikám, hogy ne folyamatosan ez a félelem legyen bennem, hogy valami nincs rendben. Mert valljuk be, ha magammal rendben lennék, akkor nem lenne ez. Sokáig ez így is volt, viszont a külön töltött időszakban úgy érzem, hogy kicsit tönkrementem.

Szerintetek el fog ez múlni idővel, volt már valaki hasonló cipőben?

Szakítani nem szeretnék, nagyon szeretem őt, de félek, hogy a gyanakvásommal megölöm az egészet, mert sokszor hangot is adok ennek, hiszen abban maradtunk, hogy tényleg minden problémánkat beszéljük meg nyíltan, de már én kezdek a saját agyamra menni.

Tehát a problémáról tud, egyéb javaslatok kellenének, nem az, hogy beszéljétek meg..

Illetve, nem is javaslatokat várnék, inkább tapasztalatokat.

Persze tudom, ahány ember, annyi történe, de úgy mégis érdekelne.