Bolhából csinálok elefántot, vagy tényleg baj van?

Az a helyzet, hogy elkezdtem az Egyetemet, ami a páromtól 270km-re van, így csak hétvégente találkoztunk. Most viszont az online oktatás miatt itthon vagyok, ő pedig pénteket leszámítva 4-ig dolgozik, mégsem találkozunk csak max. 2×-3× egy héten. Hétfőn lesz 1hete hogy nem láttam, csakmert felhívott, hogy ő vízszintbe szeretne lenni a hétvégén, ha nem gond, nem szeretne menni sehová(úgyhogy nem jön át).

A probléma nem az, hogy akkor esetleg nekem kéne átmennem, hanem hogy nem hiányzom neki egy kicsit sem?

Volt, hogy lemondtam a találkozót, meg sem kérdezte, hogy miért, csak ,,okés szívem".

Ezt már a fejéhez vágtam, hogy bármit mondok, abba könnyedén beletörődik.

Egyáltalán nem kíváncsi a múltamra, nem kérdez.

Egyszer, mikor ittaludt, a másnapot együtt szerettem volna vele tölteni, ő meg azt mondta, át kell mennie az anyukájához (én meg éreztem, hogy kamuzik, úgyhogy aztán be is vallotta, hogy otthon akar csak úgy ellenni magának) ezt akkor meg is értettem, mindenkinél van ez így.

Nagyon keveset vagyunk együtt.

Sokszor keveslem az érdeklődését.

Ma reggel kicsit kibuktam rá.. ja meg hétköznap azt mondja, hiányzom neki, de nem jön át, és fel sem hív, chaten meg nem nagyon szoktunk beszélni.. Szóval mit gondoltok erről?

Bocsi, hogy hosszú lett, úgy tűnhet, kaptam egy hisztirohamot, de nem szoktam ilyen lenni..

Köszönöm annak, aki elolvassa, és nagyon köszönöm a válaszolóknak is.