Hosszú távon mérgező lehet egy kapcsolatra ha valamelyik fél képzettebb a másiknál?

Elvárok egy szintet, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy már az ismerkedés is döcögős, ha az illető alulképzettebb nálam (mennyi "minek neked ennyit tanulni", "minek neked a munka mellett még tanulni", "minek kell még itthon is ezzel foglalkozni", "egy burkoló is keres ennyit, mégsem vesztegetett el ennyi időt az egyetemen", "egy értelmiségi (diplomás) nem csinál ilyet", "nem igaz, hogy diplomás létedre nem értesz ehhez meg ahhoz", stb beszólást kaptam, hogy a tököm tele az egésszel, inkább választok egy diplomást, aki át tudja érezni, hogy mit miért csinálok ahelyett, hogy folyamatosan csak piszkálna és lehúzna).

Ugyanakkor én kártyázni tudnék a végzettségeimmel. Így alakult egyszerűen, volt egy pályaváltás is benne, aztán kellett egy a munkámban az előrelépéshez, kellett egy a hobbimhoz, végül annyi lett, amennyit talán egy ismerősöm csinált még rajtam kívül és még hobbiból szeretnék doktori képzésre is jelentkezni, szóval úgy gondolom, ezen a szinten ebből már nem lehet és nem is érdemes ebből versenyt csinálni.

A párom ilyen szempontból nálam jóval alulképzettebb. Diplomás, de egy alapszakos papírja van és ez nekem bőven elég. Nincs is olyan élethelyzet, ahova annyi végzettség kell, mint ami nekem van, minek mérnék ebben bármit? Ő végig támogatott a papírjaim megszerzésében (nem tartott el, de elviselte, hogy munka mellett még tanulok, mert nem intézményesen, de ő is képezte magát folyamatosan). És nekem ez így tökéletes. Sok phaszkalap nem ezt csinálta volna, hanem elkezd garasoskodni a képzésdíjakon (ami csak engem terhelt mindig is) meg azon, hogy mennyire értelmetlen hobbi ez. Na, az nem kell, hogy valaki arcon pörögjön a kisebbségi komplexustól, cserébe mindig is meg tudtam ígérni, hogy nem érvelek vagy kérkedek a végzettségeimmel. Ez így korrekt. De ez a mentalitás szerencsére azokban a körökben nem jellemző, ahol megfordulok. Nálunk ebből sosem volt probléma, sőt. Büszke férjként karolt át minden diplomaosztómon.

Huszas éveim elején Angliába menten 0 angol tusással és más emberek mocskát takarítottam.

Közben tanultam a nyelvet, megismerkedtem 2 férfival az évek alatt.

Mindkettő egészségügyis diplomás volt, (ez tök véletlen egyébként)

és marhára nem érdekelte őket hogy mit csinok, de én nagyon szégyelltem.

Addig rágtam magam ezen hogy mindkettővel megszakítottam a kapcsolatot. Az egyikért nagyon odavoltam, az különösen fájdalmas volt számomra

A rövidebb csak 5 hónapos dolog volt, annyira nem viselt meg, de nagyon jó ember volt.

A hosszabb 2 évig tartott, nem csak okos volt de eszméletlen jó testű is.

Egyébként életem legjobb szexe is vele volt.

Hozzáteszem hogy az utolso egyetemi éve alatt nem kevés pénzt adtam neki kölcsön amit később megadott.

Ő el is vett volna, sőt gyereket is akart.

Csak összehasonlítás képp nekem akkor egy Opel corsam volt, egyiknek egy nagy terepjáró Range Roverje a másiknak egy Jaguarja.

Én azota is egyedül vagyok.

Róluk igazábol semmit nem tudok