Okozott már problémát a kapcsolatodban, hogy a párod és az ellentétes nemű testvére túl közel álltak egymáshoz?

Nem voltak úgy egymásra akaszkodva, nem is mondta volna meg róluk, hogy testvérek mert nem viselkedtek úgy.

A férjem huga egy nagyképű, ki vagyok mi vagyok ember aki azt hiszi mások azért élnek, hogy őt szolgálják. Férjemék egy érdekes család amúgy is. Férjem mindenki felé így állt, hogy bármi van, segíteni kell és ha meg is bántják akkor is neki kötelezően szeretni kell a családját és nem szólhat, nem haragudhat, ez van és kész. A huga persze ezt kihasználva ugráltatta, a fene nagy testvéri szeretetre hivatkozva ami úgy szólt, hogy: mert ennyit nem tehetsz meg a hugodért? Anyja is ezt hangoztatta folyton. Fordítva nem volt igaz. A hugának semmit sem kellett tennie és bármit megtehetett, bármit kimondhatott (mai napig), még emberszámba sem kell venni a testvérét, aki ma már átnéz a testvérén, mert az egyszer életében nemet mondott neki amikor a nagy semmiből felhívta (sosem kereste, pláne nem csak úgy), hogy tegyen már neki meg egy szivességet. S a legszomorúbb még a dologban, hogy az anyja mindezt támogatja és teljesen természetes dologként kezelik, hogy a lánya úgy megy el a saját testvére mellett, mint egy vad idegen. Rá sem néz, mintha ott sem lenne.... Holott a testvére mindig ugrott neki, hajnalok hajnalán is ment érte ha az füttyentett egyet. Bár én láttam, mennyire kihasználja a férjemet mert én külső szemmel láttam. De hiába mondtam, hogy nem kellene ennyire alárendelnie magát neki, mert tőle nem igen fog viszonzást látni ahogy elnézem, mert bizony én egy csepp szeretetet sem láttam a hugától, de senki felé.