Mi a véleményetek arról a kapcsolatról ahol az egyik fél túl racionális, a másik meg túl érzelmes? Hosszútávon ez mennyire lehet működőképes?

Semennyire nem működőképes. 0-24 menne a veszekedés, de nem olyan banális dolgokon, hogy mozzarella sajtot vásároljanak vagy camambertet, meg melyik rádió a jobb, hanem olyan komoly dolgokon mint munkavállalás, bölcsi, magánorvos, magántanár, stb... Rosszabbik esetben azon is menne a vita hogy vegyenek-e a gyereknek vízhatlan cipőt vagy rakják azt a pénzt félre.

Tipikusan az ilyen párok azok, akiknek a házassága teljesen befuccsol a gyerek születése után három nappal, aztán 10-20 évig megy az agónia.

Amig az egyik fél nem érez késztetést (a szeretet által) hogy a másik kedvéért, hogy annak örömét, lássa ahhoz neki változnia kell, addig nem lesz változás. Mert a változáshoz mindig szükség van az egyén szabad akaratára.

Minden azon múlik, hogy mennyire igyekeztek egymás boldoggá tételében? Tudtok-e egy olyan megoldást találni, amelyben senki nem érzi magát vesztesnek.