Mennyire engeditek közel a kapcsolatotokba a barátokat/barátnőket?

Mi 3 éve vagyunk együtt és a hétvégékből 1 napot mindig barátokkal töltünk, nekünk ez így tökéletes, mindketten elég társasági emberek vagyunk. Mivel tizenéves korunk óta közös baráti társaságunk van, kvázi ők hoztak össze minket, így ebből sosem volt gond. Vegyesen fiúk-lányok. Mi is meghívjuk őket magunkhoz bármikor, akár hétköznap délután is, ha mondjuk gondja van valamelyiknek.

Ettől függetlenül nem vagyunk összenőve se, szokott olyan lenni, hogy egyikőnknek nincs kedve menni és akkor otthon marad, a másik pedig megy.

Nekünk ez így jó, ez a kikapcsolódás, főleg ezekben a mostani hideg-bezártsággal teli időkben.

22N

Nekünk teljesen alap, hogy a barátaink az életünk része és hogy jóban vagyunk egymás barátaival, haveraival. Nem minden program közös, sőt, van egy csomó külön programunk a saját baráti társaságunkkal, de vannak olyan események amikor vegyül a csapat. Néha úgy alakul, hogy szoktunk egymásnak írni külön is, nem csinál ebből senki külön ügyet. Az én barátaim nagy része messze él, így amikor meglátogatnak akkor minimum egy hetet maradnak nálunk.

Nem "beengedés", nem értem ezt a mentalitást, a barátainkról van szó nem valami random félidegenekről. Nekünk a közeli barátaink családtagnak számítanak, sokkal jobban, mint a saját rokonaink és ennek megfelelően is állunk az egészhez.