Normálisak ezek a hullámvölgyek?

Szerintem teljesen normálisak. Ilyen kihívások egy sima összeköltözésnél is fellépnek, nemhogy akkor, ha járvány idején történik az összeköltözés, amikor sokkal nagyobb a bezártság, elszigeteltség, és jegelve van egy csomó olyan kis hétköznapi elem, ami "békeidőben" hozzájárul a kiegyensúlyozottságunkhoz.

Vállalni kell az igényeinket, beszélgetni róla, mindenkinek megfelelő megoldást találni, nem lehet másképp.

Illetve lehet, hogy egy kis szemléletváltás sem árt. Én is meglehetősen magamnak való és befelé forduló fajta vagyok, az összeköltözés után még sokáig az volt a jellemző, hogy egy fárasztó munkanap vége felé mindig a magányos tevékenységeket vártam (noha imádtam a páromat), mert az évek során ahhoz szoktam, hogy azok töltenek fel igazán. Idő kellett hozzá, hogy az agyam ráálljon, hogy sok közös tevékenység is jól feltölt (sőt még jobban), illetve idő kellett az egyedüllét/együttlét egyensúly megtalálására.

Egyébként az is normális, hogy kevesebb a testi vágy (leszámítva mondjuk az első néhány "mézeshetet"). Most már folyamatosan együtt vagytok, a saját kis rigolyáitokkal együtt, újfajta konfliktusok, sokkal több közösen megoldandó probléma merül fel, másrészt sokkal megszokottabb a másik jelenléte (nem pedig egy kisebb ünnep, mint korábban). Ezek a tényezők általában a vágyak ellen dolgoznak, nem pedig fokozzák őket.