Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Mit gondoltok a határok meghúzásáról? Szülőkről van szó.

Figyelt kérdés

Közel 10 hónapja élünk együtt a barátommal, Pesten.

A kapcsolatunk elején, sok időt töltöttem a családjával, több mint jól kijöttünk, nagyon pozitív érzéseket hagytak bennem.

Külföldön élnek amúgy, és a jelen helyzet miatt, 2 havonta jönnek csak 1-2 hétre, vidéken van egy házuk.

De karácsonykor(azt otthon töltötték) az anyukája tett nekem egy vicceskedő megjegyzést videóhivásban, miszerint "Élvezd ki, mert jövőre a kisfiam már az enyém!"

Fura volt, de elengedtem, gondolván, ezt a jövő zenéje megoldani, ha ez egy "a kisfiam hozzám tartozik" előrejelzés volt. Erősen ezt súgta a megérzésem, de bizonytalan voltam, mert egy nagyon kedves, nyitott, közvetlen, laza nőnek ismertem meg.

De ahogy teltek a hónapok, halmozódtak az efféle elszólások.

Volt olyan, hogy haza jöttek, előtte két nappal jelentették, és a tudtunk nélkül megszervezték, hogy x napokon nálunk alszik a barátom húga. Egyetem és munka miatt, nem tudtuk fogadni, nem értünk rá sehogy sem.

Ez januárban volt. Kértem a barátomat, hogy beszélje meg velük, hogy először tőlünk kérdezzék meg, ne szervezzenek a tudtunk nélkül nekünk programokat.

(Szeretem a húgát és sokszor jön, de nem értünk rá...)

Aztán márciusban ugyanezt bejátszották(Betegeskedő kisállat, napi szintű gyógyszerkezeléssel, úgyhogy nekem mindenképpen maradnom kell).

Utólag számon kért az anyja, hogy miért nem megyek, elmondtam, de azt mondta, kifogás, oldjam meg, hogy menni tudjak, mert így azt hiszi, nem kedvelem.

Akkor is kértem a barátomat, hogy beszélje meg velük. Vissza térő téma lett. Türelmesen, de határozottan kértem, kezelje a dolgot még időben, és álljon ki mellettem, mert ha én teszem helyre, még ha szépen is, konfliktust fog szülni. Majd megoldja...


Na, húsvét előtt 4 héttel szóltak, hogy húsvétkor jönnek két hétre, építkeznek és ültetnek zöldségeket, úgy készüljünk, hogy végig ott leszünk, mert segítenünk kell, és nekünk kell majd gondoznunk a növényeket, miután hazamennek.

Finoman mondtam, hogy "Rendben, megbeszéljük *név*vel, hogy hogyan tudunk menni, és majd szólunk."

Erre a válasz, "Jól van, neked nem kell jönni, de a fiam úgy készüljön!"

Na, nekem itt volt az a pont, hogy nincs halasztás, tisztázza a párom az anyjával, mert ebből baj lesz.

Közben megszerveztük a húsvétot, hogy egyenlően legyünk mindkettőnk családjánál. A barátomnak hétfőtől szerdáig vannak órái reggeltől estig, így mindkét héten csütörtöktől vasárnapig lett volna ott.

3 hétig mondtam neki, hogy hívja fel. Nem kell telibe mondani, lehet finoman, pl "anya, így és így terveztük a husvétot. Kérlek mondd el pontosan mettől meddig lesztek, és akkor megbeszéljük, hogyan tudunk menni"

Halogatta. Minek beszélni vele, kitaláltuk a húsvétot, nem lesz gond.

Na, utolsó pillanatban szóltak hogy húsvét előtt egy héttel jönnek, mii? Hiszen ők mondták!- nem mondták.

Jjjó. Akkor összeszerveztük a két hetet. És kértem, hogy emelett tisztázza a határokat is mostmár, mert fogy a türelem.

Kb az indulásuk előtt hívta fel az anyját. Elmondta a programot, ezt követő párbeszéd:

(A=Anyja, B=Barátom)

A:"Jól van, csak ennyire gyere, ha ennyire hiányzunk"

B: Anya, nem erről van szó, de itt is vannak dolgaim.

A: Mégis milyen dolgaid lehetnek ott?

B: Hát például az egyetem, és...(itt mutogattam magamra, meg az állatokra), és az állatok

A: agyon kéne már csapni azokat a dögöket, így nem lenne velük ennyi gond..


Ezután nagyon mérges lettem, mert barátom elmondása szerint elmondta a lényeget, de csak kerülgette a forró kását azzal, hogy itt is vannak dolgai, és csak az egyetemet tudta hozni példának.

De azt mondta, majd megbeszéli négyszemközt élőben rendesen, azt a bizonyos határt. Két napja ment el.


Úgy gondoltam, nem kérdezgetem, hogy ne érezze nyomás alatt magát. Néha írt, néha hívott, de idegesített hogy a családjáról beszél, már odáig feszült bennem az ideg. Nem mutattam, azt szerettem volna, ha jól érzi magát, és majd megbeszéljük ha visszajön. Az anyja állandóan belekiabálgatott a telefonba, mindenféle kedvességet, csakhogy 10 másodpercenként. Minden hívásnál.

Akárhányszor beszéltünk eldurrant az agymam, de nem mutattam továbbra sem. Annyit kértem, hogy vonuljon el ha telefonálunk, hogy nyugiban tudjunk beszélni.

Tegnap is állandóan belekiabált, azt éreztem kifogtok akadni csúnyán, úgyhogy azt találtam ki, mondom a barátomnak, hogy most hogy ott van, figyeljen csak a családjára, esténként beszéljünk.

Amikor újra hívott, készültem, hogy úgy mondjam a dolgot, hogy ne érezze hogy baj van. Elvonult a kert legvégébe ami 200méterre van a háztól. Az anyukája elkezdett a házból kiabálni, hogy hozzon neki lekvárt a pincéből. Barátom mondta, hogy telefonál, nem tud menni. Kiabált tovább, hogy de hozzon, mert a többiek elfoglaltak.

Na, ott szakadt el a cérnám, és kijött belőlem, hogy basszus, azért csinálja, mert velem telefonálsz.

A barátom védte, az ő anyja nem olyan, nincs benne rossz szándék, minden esetre amit felsoroltam kínomban, elmondta a kifogást, hogy azt hogy értette, miért úgy mondta, nem kéne kiakadnom ilyen semmiségeken.

Ez volt az olaj a tűzre. Mondtam hogy húsvétkor találkozunk, addig nem akarok beszélni. Pár óra múlva, higgadtabban vettem fel. Azzal kezdte nagy büszkén, hogy beszélt az anyjával, és megmondta neki hogy zavar engem ha belebeszél, ezért ne tegye...

🤦🏻

És amúgy nem kellett volna kiakadnom ilyen semmiségen...

És beszélt arról is, hogy majd megint csütörtökön jön, és semmi gondja nem volt a szüleinek. Ja, csak azt nem mondta hogy elmarad az egyetem, úgyhogy miattam marad itthon.

Nem vállalja fel ezeket.

Semmit. Csak lavírozik.

Lemondtam a közös húsvétot, annyira kiégtem, hogy látni sem akarom, ráér addig amíg haza jön következő vasárnap. Úgyse tudjuk most megoldani, mert nekem már nem számít, hogy mit beszél vele, csak a látszata. Hogy nincs beszólogatás, és hogy veszi a lapot, hogy a "kicsi" fia együtt él valakivel, és először mi hozunk döntést. Nincs ugráltatás.


Itthon, kettesben, harmóniában élünk, vidám és szerető hétköznapjaink vannak. Mindent meg tudunk beszélni, mindent meg tudunk oldani. Imádok vele élni. De ez.... Az anyja sza*akodása előtt, ugyanez ment, egy tolakodó barátjával, aki bőven átlépte a határokat, kedvesen leszólogatott engem, éreztette, hogy ő fontosabb mint én, mert régebb óta ismeri. Anno csúny vége lett, mert fél év után nagyon kiakadtam hogy nem kezeli.

Szóval visszatérő probléma.



Mit gondoltok, ezt a jelen túlfeszült helyzetet, hogyan lehet most normális kezelni?

Vagy egyáltalán ezek után?

Szeretjük egymást, nincs szakítási opció egyelőre.

Ez az egy ami ilyen szintű nehézséget okoz neki. Tudom, épp elég, de egyszerűen minden más klappol, és megvan a szerelem is.

Értem hogy ez nehéz, de nem vagyok végtelenül türelmes.

Ezek után nem érdekel hogy beszél e vele, ha még egy ilyen húzása lesz az anyjának, és én fogom tisztázni a határokat. Ez nem gond.

Csakhogy hiába a sok szép, a barátommal így érzem hogy romlik el a dolog, hiszen nem tud kiállni mellettem, nem tudja felvállalni a saját döbtéseit, ha rólam van szó.

Mély a csalódásom, a megbántottságom, éket vert közénk ez a megoldatlan konfliktus.

Bármi meglátás, tapasztalat, vélemény? Kérlek, ne kíméljetek.



2021. ápr. 3. 08:15
 1/6 anonim ***** válasza:
86%

Szerintem nagyon sokáig tartod magadban a fusztrációdat. Nem ismerem a párodat, ezért nem.biztos, hogy jó módszer, de lehet, hogy segítene, ha nem jutnál el a robbanási pont közelébe, hanem előbb szólnál, hogy ideges vagy és aggódsz valami miatt.


A lavírozást, ha a párod konfliktuskerülő, akkor nem fogod megúszni. Sőt... De ha abban boztos vagy, hogy a párod mindig a te azonos igényeidet helyezi a szülei elé, akkor nem lesz annyira zavaró.


Szerintem amúgy vedd fel legközelebb a telefont és hívd fel az anyósodat karácsony előtt akár két hónappal, hogy ti így tervezitek, szervezzék úgy, "mert akkor többet tudtok találkozni".

2021. ápr. 3. 08:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/6 anonim ***** válasza:
92%
Mondjuk én nem is tűrnék ennyi mindent, ott lett volna az utolsó pont, hogy lesz.rja, hogy nekem fontos az állatkám és gondoskodni kell róla. Az igaz, hogy a párodnak kéne az anyját helyre rakni mert nagyon alattomos egy nő, de továbbra is fent tartom, hogy nem kell tűrni mindent neki csak azért, mert ő a párod anyja.
2021. ápr. 3. 09:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/6 A kérdező kommentje:

Köszönöm a válaszod, igen, amúgy engem helyez előre, meg a közös döntéseinket.

Nem csinálok gondot amúgy két hétből sem, mert velem lakik amúgy is, egy- két heteket vannak itt, megértem hogy velük szeretné tölteni.


Az első bekezdésedet igyekszem beépíteni, köszönöm a tanácsaidat.

2021. ápr. 3. 09:01
 4/6 anonim ***** válasza:
79%
Ő vmi nyigdijas asszony hogy állandoan a fia nyakán logna és ráér?
2021. ápr. 3. 09:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/6 anonim ***** válasza:
74%

10 hónapja vagytok együtt, 1-2 havonta jönnek, tehát olyan nagyon sokat nem találkozhattatok a szülőkkel eddig, 5 alkalommal. Szülő vagyok, külön él a gyerekem a barátnőjével, nem szólok bele az életükbe, annak ellenére,hogy szoros és jó a kapcsolat köztünk. De tudomásul veszem,hogy önálló életük van.

Viszont ha kéthavonta jönnek a párod szülei érthető az is,hogy szeretnének a fiukkal/Veled találkozni és amiben szükséges a segítségeteket kérni.


Ha azt mondod,hogy kezdetben jó volt a kapcsolat vélhetőleg nem tárgyalóképtelen az anyósjelölted. Mond meg a párodnak,hogy Te hogy képzeled el ezeket a találkozásokat, mi az amit tolerálsz és mi az, amit szeretnél a háttérbe szorítani.

Kérd meg,hogy tisztázza ezeket az adott hazalátogatáskor a szülőkkel ahhoz,hogy konfliktusmentes legyen a családi összkapcsolat.


Amennyiben ezt nem teszi meg beszélj Te az anyukával, hátha megoldható ez az egész egy alapos átbeszélésssel.

Mindkettőtöknek alkalmazkodni kell a másikhoz hiszen ahogy leírod a párod is ragaszkodik a szülőkhez tehát nem opció az elszigetelődés.

2021. ápr. 3. 10:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/6 A kérdező kommentje:

3# Igen, így vagyok vele. Azért hagytam eddig hogy a párom rendezze, hogy ne legyen sértődés. Mert akármilyen szépen beszéltem volna meg anyukával, lett volna.


5#Köszönöm a hozzászolást anya szempontból.

Az hogy a párom sokat van ott, sose volt gond, azt én is mindig támogattam, sőt. Ő akar minden harmadik nap haza jönni, mert hiányzom neki. Én szoktam mondani, hogy maradjon csak a csládjával, biztatom hogy előbb menjen stb.


Mint írtam, valakinek mindig otthon kell maradni, gondoskodni a kisbetegről.


Számomra a gond a megjegyzéseivel van.

Történt fejlemény, mert a barátom leült vele beszélni.

Elmondta, hogy számára komoly és fontos kapcsolatunk, és rossz neki, mert az anyu megjegyzéseiből azt érzi, hogy ezt nem tartják tiszteletben.

A nő kérdezte hogy miket mondott, ami bántóak voltak. A barátom felsorolta, ő meg mindegyiket megmagyarázta.

Pl, jólvan, neked nem kell jönnöd, de a fiam úgy készüljön hogy itt lesz két hétig.

Erről azt mondta, csak azt akarta kifejezni, hogy rám nem fognak neheztelni, ne aggódjak.

Barátom megnyugodott, hogy ó, akkor nincs semmi gond.

De hiába elemi ki az első felét a mondatnak, a második fele attól még ugyanazt jelenti.


Közöttünk nincs gond, én támogatom a minnél több ott létet, a barátom tartja a megbeszélteket, nem tudják manipulálni.

De nagyon rosszul esik, amit az anyuka csinál, mert jófej, korrekt nőnek ismertem meg, és karácsony óta mégis kapom a megjegyzéseit. Evvan.

2021. ápr. 5. 08:11

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!