Ő több szabad teret szeretne, én meg több minőségi időt. Hogyan lehetne ezt össze egyeztetni?

Együtt élünk. Most ho-ból dolgozunk mindketten.

Az utóbbi hetekben elég feszültségforrás volt kettőnk között az, hogy ő több szabad térre vágyik, én pedig több minőségi időre. Sajnos ez, hogy össze vagyunk zárva 50 nm-re, kezd kiütközni. Tudom, hogy sokan küzdenek most ezzel. Szakítás egyáltalán nem opció, mert még a veszekedések alkalmával is mondjuk, hogy szeretjük egymást és kompromisszumos megoldást szeretnénk, ami mindkettőnknek jó.

Ő elvesztette a hobbiját a covid miatt. Ezt azzal pótolja, hogy minden héten megy haverozni. Mivel közös a baráti társaságunk durván 6-7 éve, ezért sokszor tartok vele én is, hiszen engem is hívnak. Azt mondta neki néha szüksége lenne 1-1 fiús estére, amikor nem vagyok ott vele. Nekem ezzel nincs gondom, szeretem én is az én-időt, elfoglalom magam itthon. Viszont azelőtt olyan volt a kapcsolatunk, hogy minden hétvégén mentünk valahova. Utaztunk, moziztunk, randiztunk, túráztunk, koncertekre és fesztiválokra jártunk... Most általában itthon vagyunk, filmezünk, néha áthívunk pár barátot. Tudom, ez van most. Tisztában vagyok a járvánnyal, anyukám covid osztályon ápolónő, sajnos tudom, mi zajlik most ott.

Mégis valahogy elmegyünk egymás mellett igényekben. A múltkori veszekedés után megbeszéltük, hogy ő átmegy néha a srácokhoz, cserébe minden héten próbálunk valami sétálós programot kitalálni, amikor kettesben kicsit kimozdulunk valamerre.

Én szeretnék jó barátnő lenni, aki nem korlátozza semmiben, de cserébe szeretném én is jól érezni magam. Most tudom, hogy a közös vacsik meg ilyesmik kivitelezhetetlenek, mégis jól esne kicsit több romantika és törődés. Sokat beszélgetünk itthon, sokat bújik, kedves velem. De közben látom azt is, hogy baromira ellaposodunk néha. Mindketten nagyon jövős-menős, szociális emberek voltunk azelőtt, 1 hétvégét se ültünk itt a seggünkön, nem úgy mint most. :(

Aki volt már hasonló helyzetben, mi lehetne itt jó megoldás? Tényleg szeretnénk együtt maradni, de erre ki kell találni valamit, mert megfojtjuk egymást ezzel, hogy ő menne, én meg nyavajgok hogy még több időt legyen velem. De itt nem a mennyiséget szeretném növelni, hanem a minőséget.

3 éve vagyunk együtt, amúgy 7 éve ismerjük egymást. Huszonévesek vagyunk.