Egy veszekedés nálatok hogyan zajlik?

40 vagyok, hiszed vagy sem, még sosem veszekedtem egyik barátnőmmel sem.

Ha valamelyik elkezdte, én vagy közöltem, hogy elmehet, vagy megdugtam, de keményen, hogy érezze ki a főnök.

Én sem veszekedtem egyetlen pasimmal sem. Volt akivel ha akartam volna se tudtam volna, de olyan is aki hirtelen haragú típus volt, de sosem álltam bele, vagy ugrottam neki. Én soha nem vágtam senki fejéhez semmit dühből, fordítva ez már nem volt igaz. Vagy hagytam lenyugodni, puffogni vagy viccesen véget vetettünk a feszültségnek és utána normálisan megbeszéltük a dolgot.

Miért nem próbálod meg saját magadban rendezni a hirtelen haragot, és igyekezni nem felhúzni magad, helyette nyugodtan megbeszélni azt ami téged zavar?

Ha a párodra haragszol, miért kell a családját szidni?

Mi a párommal, ha valami nézeteltérésünk van, leülünk és megbeszéljük higgadtan. Olyan szokott lenni, hogy azt érzem, nagyon feldühített, de olyankor kicsit átmegyek a másik szobába lehiggadni és utána leülök vele beszélni.

Nem gondolnám, hogy amit nem lehet higgadtan megbeszélni, azt üvöltözve igen. Értelmetlen leordítani a másik fejét, attól semmi nem lesz megoldva.

Elküldöm az anyjába, húzzon haza hozzá. Nagyon anyás, bár olyan fél éve már kezd felnőni, férfiasabb lenni talán és leszakadni róla. Kevesebbet is vitázunk.. Ha vitázunk is lezárom annyival hogy kussolj mert lecsaplak.

Régebben amikor sokat hisztizett, drámázott, sírt akkor volt hogy meg is ütöttem.

Nálunk nem ilyen. Tippre egy borderline személyiségtesztet én csináltatnék a helyedben, mert messziről egy kicsit hajazol rá.

A vitáink leginkább úgy néznek ki, hogy én csinálok valamit ami neki nem tetszik, erre ő megsértődik, erre én magyarázok neki h ez milyen hülyeség, aztán megunom én is megsértődöm és ott hagyom, egy pár óra múlva meg odajön kibékülni.

A legcsúnyább vitáink pedig úgy néznek ki, hogy ő is mondja a magáét, én is, aztán kiabálunk, elhangzik 1-2 "akkor bazdmeg" is, ajtó csapkodás inkább részemről vagy tárgyakba bele rúgás, ütés.

De egymás családját sosem szídjuk és általában régi sérelmeket sem hozunk fel, inkább csak az adott helyzetben minősítgetjük egymást.

Eddig csak egyszer vesztünk össze, nem volt kiabálás, nem volt káromkodás, egyszerűen mondott valamit, ami nekem rosszul esett, aztán folytatta.

Én elmentem kutyát sétáltatni, majd mikor hazaértem, inkább kiültem az udvarra, nem mentem be hozzá. Akkor írt nekem Messengeren, hogy menjek be, de én nem akartam. Pár perc múlva kijött, kinyitotta a kaput, beszállt a kocsiba és elhajtott.

Sírtam utána, hívogattam, hogy jöjjön vissza, az egyik üzlet parkolójában megállt, ott megvárt, beszálltam mellé a kocsiba, bőgtem egyet, aztán hazagurultunk, befeküdtünk az ágyba, sírva bújtam hozzá, ő szorított, aztán mikor lenyugodtam, átbeszéltük mi történt.