Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Párkapcsolati problémák » A páromnak egyre több, számomr...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

A páromnak egyre több, számomra kezelhetetlen dolga van. Párterapeuta segíthet ezeken vagy ez már túlmutat rajta?

Figyelt kérdés

Huszonéves pár vagyunk. Tudtam róla, hogy voltak problémái gyerekkorában, illetve hogy együtt él egy betegséggel, ami sok nehézségez okoz neki. Eleinte ezekből semmi gond nem adódott, de ahogy telt az idő, úgy lett egyre több és több, pl.:


- Az első jel az volt, hogy mennyire komolyan vette a vírust. Még tavaly nyáron is, amikor alig volt esetszám, rettegett, teraszra is alig mert kiülni, max. 1-2 alkalommal. Ősz környékén még felugrani se mert egy közös barátunk lakásába, még úgy sem, ha mindenkin maszk van. Nem mert egynél több emberrel találkozni, és nekem is ezt tanácsolta. Egyszer szabad levegőn akartam 2 olyan barátnőmmel találkozni, akik amúgy kb. mindennap együtt voltak, még erre is azt mondta, hogy szerinte ez kockázatos. Mindig kiemelte, hogy mennyire rossz érzés neki, hogy miatta oda kell figyelni, de sosem próbálta meg kicsit lazábban venni. Ez az aggodalom teljesen felemésztett engem is, de próbáltam tiszteletben tartani a félelmét (kórház és orvos fóbiája van amúgy is)


- Láttam rajta, hogy amikor külön voltunk, alig tudta lefoglalni magát, neki az inkább olyan volt, hogy túl akart lenni rajta. Mondta, hogy írogatott neki 1-2 haver, de sosem találkozott velük. Minden programot velem szervezett.


- Az is feltűnt, hogy mennyire nehezen tolerálja, ha az ideális kép rólam sérül. Alapvetően van egy gondolkodása, hogy a "mai világ" meg "mai fiatalok" milyen szörnyűek. Ha meséltem valamit hogy pl. fiatalabb koromban cigiztem néha vagy kiültem egy térre iszogatni a barátaimmal, érzékeltem rajta, hogy teljesen befeszült, mert szerinte ez "nem az én színvonalam". Nagyon erős benne a felelősségteljes felnőtt kép, látom rajta, hogy pl. ha 3-4 sört megiszunk együtt, rendesen bűntudata van. Szerinte este is csak azok vannak kint az utcán meg azok isznak, akik le akarnak részegedni. Ha sötétedésben megyünk haza, kb. minden alkalommal elmondja, hogy mennyire veszélyes.


- Teljesen megszállott az együtt alvással meg a közös idővel kapcsolatban. Sosem tudna elutazni és nélkülem lenni egy egész napot vagy nélkülem aludni. Ha olyan közös programunk van, amikor nem konkrétan egymásra figyelünk, hanem pl. elmegyünk bevásárolni vagy a családunknál vagyunk vagy home office-ban együtt dolgozunk egész nap, arra azt mondja, hogy ezekkel csak elmegy az idő, ez nem számít bele az együttlétbe.


Tudnék még ezer példát írni, a lényeg, hogy azt látom rajta, hogy egyre jobban befeszül minden kis apróságon, én mindig próbálom enyhíteni, hogy ne aggódjon ennyire a vírus miatt, vagy attól még nem lesz kevésbé felnőtt, ha kicsit többet iszik vagy este beülünk valahova és sokáig maradunk stb. De kezdek aggódni, hogy annyira sérült, hogy a lelkében valójában egy kisgyerek, aki folyamatosan komoly felnőttet akar játszani, aki közben iszonyúan ragaszkodik hozzám, hiszen gyakorlatilag csak én vagyok neki, minden más felületes (család, kollégák, régi barátok). Nem tudom mit tegyek, nagyon kétségbe vagyok esve, lelkileg teljesen ki vagyok merülve. Kit lehetne ezekkel felkeresni? Nem tudom tovább egyedül csinálni ezt.



máj. 4. 11:07
1 2
 11/18 anonim ***** válasza:
0%
Imádom, hogy szinte ugyanazt írtam, mint mindenki más, mégis 0%. :))
máj. 4. 12:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/18 A kérdező kommentje:
11-es: szerintem a vírus miatt pontozhattak le. Igen, szerintem is kell hinni a vírusban és jogos a félelem, de az tényleg nonszensz, hogy nyáron 10-20 esetszámmal is ennyire aggódott vagy hogy még maszkban se volt hajlandó felmenni egy emberhez. Ősz vége-tél óta reálisabb ez a félelem szerintem. De amúgy mindennel egyetértek, amit írtál. :)
máj. 4. 12:37
 13/18 anonim ***** válasza:
100%

A probléma nem a kapcsolatotokban gyökerezik, hanem benne. Azonban a leírtak alapján nála komoly gondok vannak, ha el is kezdene terápiára járni (ehhez ugye az is kell, hogy ő akarja) könnyen meg lehet, hogy akár évekig fog tartani, amíg rendbe jön lelkileg. Ha rendben jön. Tekintve, hogy nagyon kötődik hozzád valószínűleg rá tudod venni, hogy kezdjen terápiára járni.

(Egyébként pont az ilyen esetek miatt lenne nagyon-nagyon fontos, hogy normalizáljuk a pszichológushoz járást, akár már gyerekkorban is. Valószínűleg, hogyha a párod már gyerekként járt volna terápiára, akkor mostanra nagyjából minden lelki terhe el lenne rendezve.)

máj. 4. 12:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/18 A kérdező kommentje:

Köszönöm a sok választ!


Azért gondoltam párterápiára, mert ugyan enyhébben, de velem is adódnak gondok szerintem. Van az a feltételezés, hogy apa/anya szerint választunk párt. Nálunk bejött ez, hiszen a páromat elhanyagolta az anyja, így szerintem bennem keresi, nálam pedig az volt, hogy apám körülrajongott, egyetlen kislánya voltam (ráadásul egy másik nőtől született gyereke meg is halt), nem tanultam meg nemet mondani, kifejezni magam, mindig csak azt kaptam, hogy hálásnak kell lennem, mert ő csak jót akar nekem stb. Nehezen mutatom ki az érzéseimet, ez zavarja is a páromat és ebből is adódtak viták, hogy pl. amikor külön voltunk, ő rengeteget írta, hogy hiányzom, szeret stb. én csak 1x-2x vagy egyszer volt, hogy hazaértem és még elvoltam kicsit és utána írtam neki, hogy kb. fél órája itthon vagyok, akkor meg azzal jött, hogy ő bezzeg még kabátot se veszi le és rögtön ír nekem... Csak az a baj, hogy összegyűlt ez a sok dolog és azt érzem alig merek bármit mondani, rendesen gyomorgörcsöm van. Pl. amikor közös társaságban vagyunk és valaki sztorizgat, hogy voltam vele koncerten vagy bulizni, utána mindig megjegyzi, hogy régen mennyit mentem és "éjszakáztam" (szerintem ez huszon pár éves korig normális, pláne, ha egyetemista valaki) és őt ez mennyire taszítja. Aztán mikor mondom, hogy ez így rosszul esik, mondja, hogy persze, más időszak volt, nem baj, hogy mentem. Szóval először lecsesz aztán úgy tesz, mintha nem lenne baj. De akkor miért hozza fel?

máj. 4. 13:17
 15/18 anonim ***** válasza:
100%

A gond az, hogy idővel mindig szembesülni fog azzal, hogy nem illesz bele az álomképébe. Hogy ekkor erőszakos lesz-e vagy miként reagál, azt nem tudhatjuk, de ez ha nem kezelik, szerintem erősödni fog.


Tudatos döntést kell hoznod, és kb. négy választást látok.

1. Megmondod neki, hogy ez már beteges, orvosra van szüksége, és te nem vagy olyan amilyennek gondol, ez már nem szerelem, félsz tőle, és lezárod a kapcsolatot. Ekkor viszont semmi reményt nem adhatsz, hogy lesz még itt kapcsolat köztetek. Persze ez nagyon meg fogja viselni, de nem tudhatjuk, hogy nem-e erre van szüksége, neked mindenesetre a legegyszerűbb.


2. Megmondod, hogy szerinted ez már nagyon beteges, és vagy hajlandó terápiára menni, hogy kiderítsék, mi a baja, vagy szakítasz vele, de végleg. Hogy ne legyen hazudozás, hogy jár, nem jár, illetve hogy jár, de nem működik együtt, ill. hogy megtudd, mi a diagnózis, a feltétel része kell hogy legyen az is, hogy az orvost felmenti részlegesen a titoktartás alól. (Nyilván a legaprób részleteket jobb, ha nem tudhatod meg, de a diagnózishoz, a kezelési tanácsadáshoz, az együttműködési hajlandósághoz van közöd, és ezt meg kell értenie).

És világossá kell tenni pl. hogy szakító ok lehet akár egyetlen pofon is.


3. Azt mondod magadnak, hogy lesz, ami lesz, alárendeled magadat neki és az ő betegségének, és így vagy még ígyebbül akarod leélni az egész életedet, ha ver, ha nem ver, te igyekszel megfelelni neki, nehogy "befeszüljön".


4. Vele maradsz, edzésben tartod, mesélsz sztorikról, hogy milyen is voltál, és olyan is maradsz, amilyen vagy, és állandóan harcolsz vele, vagy legalábbis addig, amíg cérnával bírja. (akkor szerintem erőszakos dühkitörés is lehet, még ha amúgy talán a légynek se tudna ártani. Hogy magát vagy téged bánt, az részletkérdés.)

máj. 4. 13:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/18 anonim ***** válasza:
100%

Tudod, hogy ez mi?

Ez minden, ami majd téged fog ronccsá tenni.

Ne vár meg.

máj. 4. 13:56
Hasznos számodra ez a válasz?
Online játszótér
 17/18 anonim ***** válasza:

#12 Szerintem is egyébként, pedig tényleg jókat írtam, példával együtt. (Gondolom, megint csak az első mondatot olvasták el. :)) Sajnos nekem hasonló kapcsolatot nem sikerült megmenteni.


Kérdezted, milyen mentális betegség lehet, de ennyiből nem lehet meghatározni.

A kelleténél több nárcizmus szorult belé, de nem a tankönyvi nárcisztikus. A nárcisztikusra és a borderline-ra is jellemző, hogy idealizálja a másik embert, és amint egy apró rossz dolgot is elkövet, leértékeli. Továbbá nárcisztikus jellemvonás az intellektualizálás (okoskodás) és más emberek lenézése, alábbvalónak tekintése. Az is, hogy más emberektől megpróbál elszakítani, ki akar sajátítani. Ez nagyon fojtó tud lenni, ráadásul ilyenkor nem tartja tiszteletben, hogy fontosak a szüleid, fontosak a barátaid is, nem csak egyedül ő. Nem diagnosztizálok, mert ezeknek a zavaroknak vannak más jelei is, csupán elmondtam, hogy az eddig gyűjtött információim alapján minek lehetnek a tünetei ezek.


Viszont! Amíg ő maga be nem látja, hogy ez problémás, addig nincs is esély rá, hogy megváltozzon.


Megértem, miért gondoltál párterápiára, és valóban senki sem tökéletes. Csak nem mindegy, ki milyen mértékben mutat beteges, a környezete számára megterhelő jeleket. Gondolom, te csak akkor emeled a hangod, ha már nagyon felidegesít a párod a folytonos uralkodással, okoskodással. Ezen persze, hogy mindenki felidegesítené magát... Borzasztó elviselni.

máj. 4. 14:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/18 anonim ***** válasza:
100%

"ő rengeteget írta, hogy hiányzom, szeret stb. én csak 1x-2x vagy egyszer volt, hogy hazaértem és még elvoltam kicsit és utána írtam neki, hogy kb. fél órája itthon vagyok, akkor meg azzal jött, hogy ő bezzeg még kabátot se veszi le és rögtön ír nekem... Csak az a baj, hogy összegyűlt ez a sok dolog és azt érzem alig merek bármit mondani, rendesen gyomorgörcsöm van. Pl. amikor közös társaságban vagyunk és valaki sztorizgat, hogy voltam vele koncerten vagy bulizni, utána mindig megjegyzi, hogy régen mennyit mentem és "éjszakáztam" "


Ezek oriasi red flag-ek. Latszik, hogy mar azt sem tudod, nincs-e megis igaza valamennyire: "szerintem huszoneves korig normalis", hat NEM! En 30 vagyok, anyukam 50, es mindketten szivesen jarunk koncertekre, en bulizok es fesztivalokra is megyek meg egy jo darabig.

Tudod, mi a baj? Hogy egy eleted van...Egyszer vagy huszoneves, ezeket a szep eveket elb...od egy ilyen lelki roncs mellett.


Biztosan nem akarsz most szakitani, de a sajat erdekedben legalabb tanulj meg nemet mondani, erre legalabb jo ez a kapcsolat! Probald ki egy-ket honapig, hogy meghuzod a hataraidat (hasznalhattok Eroszakmentes kommunikaciot Rosenbergtol pl), es ha jon a hulyesegeivel, megmondod, hogy "Jozsi, fontos vagy nekem, de egyszeruen nem volt kedvem rogton telefonozni, amikor hazaertem, es szeretnem, ha ezt elfogadnad."

Azt is megmondhatod neki, hogy kezdesz eltavolodni erzelmileg a viselkedese miatt.


Ezt a konyvet ajanlom: Harriet Lerner: Tarsas tanc

máj. 4. 14:15
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2
BODORRÓZSA LEVÉL TEA

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2021, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info@gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!