Más kapcsolatokba nem beszélik meg ha az egyik fél egy hétre elmenne videkre dolgozni? Nem kéri ki a párja véleményét elvállalja e ?

12#

Meg lehet úgy is nézni a dolgot minden körbe nyáladzás meg udvarlás nélkül, hogy egy friss vállalkozást pandémia idején 2x olyan nehéz fenntartani és ezt anélkül is meglehet érteni, hogy mondani kellene. 🙄

A 10-es válaszoló szépen leírta. Senki ,nem tulajdona senkinek. Munka az munka.

A külön kassza is érthető, ha megbeszéltétek. Nem ismerünk. Lehet,hogy nem tudod a pénzt jól beosztani. Az is lehet,hogy még a vállalkozásba pörgeti. Ti tudjátok.

#17: De mit szerettél volna? Megmondani neki, hogy ne menjen? A pandémia idején veszítsen el egy munkát (és ezzel egy ügyfelet), csak mert egy hétig nem bírsz meglenni nélküle? Vagy engedélyt kellett volna kérnie? Miért is? Vagy kezdjen magyarázkodni, miért fontos a munka?

A 10-esben már írtam, voltam ilyen helyzetben.

Ha megkérdezem a férjemet, mi a véleménye, ugyanez a vége. Ugyanis ha nem mentem volna, elvesztettem volna a munkámat, hiszen az néha kiküldetéssel jár.

Ha húzta volna a száját, akkor is elmegyek, mert emiatt nem feltétlenül szerettem volna másik munkát keresni, esetleg több munkával, kevesebb pénzért.

Ha ezt nem tudod megérteni, akkor ott a kapcsolatban más alapvető problémák vannak. De ezen én nem lovagolnék.

#20: Rendben. De ha erre nem az a válasz, hogy persze szívem, ez természetes?

Akkor hogyan tovább? Veszekedés, győzködés? Ha a másik azt akarja, minden este menjen haza, akkor munka után meg másnap reggel vezessen ennyit, ahelyett, hogy pihenne, csak hogy otthon aludjon?

Teljesen felesleges körök.

Nem egyszerűbb az, hogy ekkor és ekkor vidéki munkám van (kiküldetésen leszek), Dolgozni nem tudsz mellette, csak részmunkaidőben, mert péntekenként is óra van úgy tervezz, hogy nem leszek itthon?

A férjemtől sem várok el többet. Ha ilyen van, annyi, hogy tudjak róla, mert ha kell, úgy tervezem át a napjaimat.

Lehet, túl maradi vagyok, vagy túl régóta vagyunk együtt, de ez nálunk 28 éve működik. És kezdetben, a rózsaszín ködös időszakban is működött.

Társak vagyunk, szeretjük egymást. De emellett felnőtt emberek, egymástól független munkával. Sok mindenben vannak kompromisszumok, de ebbe az is beletartozik, hogy ezeket a dolgokat elfogadjuk.

Két külön ember, egyik sem alárendeltje a másiknak, nem a tulajdona, nem a szolgája, nem apja-anyja. Egyenrangúak.

Persze, ha egy buliról van szó, vagy pecáról a haverokkal, akkor igen, alap, hogy "szívem, mit szólsz hozzá?". És még lehet beszélni. De itt munkáról van szó. Ezen nincs mit megbeszélni.

Max annyit, mikor megy, és mikorra várjam vissza. Esténként meg ott a telefon, és az internet.