Elengedjem el, ne engedjem el?

Boldog vagy mellette? Nem úgy tűnik, ráadásul az agyvérzés lehetősége elég félelmetes.

Ezt te érzed, neked kell tudnod. A te életed. De nyilván okkal ötlött fel benned a szakítás gondolata.

Mennyi ideje vagytok együtt? Ha nemrégóta, akkor ha felszáll a rózsaszín köd, legkésőbb akkor fogsz tényleg agyvérzést kapni tőle...

Mindig megdobbenek, hogy mennyi olyan ember van, aki a legkisebb szikrajat sem mutatja a tarsas egyuttelesben a tiszteletnek. Marpedig aki azzal takarozik, hogy o temperamentumos es igy kell elfogadni, az kb azt jelenti, hogy megalazlak es a sarba taposlak es meg visszafogni sem fogom magam, erdektelen szamomra, hogy neked ez fajdalmat okoz. Ezzel neki kene kezdeni valamit, de lathatoan inkabb onmagat veri at, hogy ne kelljen meloznia rajta. Ezzel viszont sorba kinyirja a parkapcsolatait. Egyelore ez nem faj neki a kelletenel jobban, mert ugy nez ki mindig talal valakit, aki osszejon vele egy idore. Persze utana bosszankodik egy sort, hogy megint lelepett az aktualis emberke. De ez meg mindig kevesebb energia, mint onmagan dolgoznia. Ha barmit is szeretnel meg ettol a kapcsolattol, akkor tarts ele tukrot. Akar mondd el neki azt, amit itt olvastal. Nem kell megvedenie magat, gondolat ebresztokent hivatkozz a beszelgetesre. Aludjon ra egyet. Aztan meglatjuk, hogy eljut-e odaig agyban, hogy tud disztingvalni es tekintettel lenni masokra, vagy nem. Onmaga erdekeben is jo lenne, bonuszkent a kapcsolatotok is megmarad. Vagy nyomathatja tovabb a sarkany utja cimu bohozatot, de az 5 inches utesektol egy ido utan nehez lesz talpra allnia. Sok javulasra azert en nem szamitanek, az emberek nagy tobbsegebol hianyzik az onismeret es az empatia, hogy belassak nekik dolguk van onmagukkal.