Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Párkapcsolati problémák » Megérné folytatni a kapcsolato...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Megérné folytatni a kapcsolatot ezután?

Figyelt kérdés

Sziasztok,


A párommal, aki az életemben az ekső (egy visszahúzódóbb, csendesebb lány és enyhe asperger szindrómát diaznosztizáltak nála kb 10 éve a szülei válása miatt) már három éve ismerjük egymást és most derült ki, hogy ezidő alatt végig hazugságokban kellett élnem miatta és nem csak nekem, hanem az ő egész családjának és az én családomnak is.


A párom egy eléggé sértődős típus, aki könnyen magára vesz mindent és nem bírja a kritikát.


A szülei elváltak és sokáig nem is volt kapcsolata sem. A szüleim is teljesen befogadták, mindenhová szaladgáltak vele amikro beteg volt érzelmileg ,anyagilag is támogatták és a saját lányukként kezelték. Az ő szüleit mindig szidta nekünk, hogy milyen emberek és sokszor mondta, hogy nem is akarja őket látni és most kiderült, hogy a három év során az én szüleimet is a háttérben végig eláztatta otthon náluk és elérte, hogy mindenki mindenkiről rossz véleménnyel és haragban legyen (holott a két család szülei nem találkoztak szinte semmit a három év során).


Lelkileg ez engem nagyon megvisel, mert én mindig az őszinteségre és a bizalomra tanítottam és soha nem alakítottam ki vele távolságtartó kapcsolatot, mindent igyekeztem megbeszélni vele és ő pedig mindig csak helyeselt, közben nem változtatott semmin és ugyanúgy manipulált engem. Ez kiváltotta, hogy én az apjára kezdjek haragudni, mert úgy éreztem, hogy végig befolyásolja őt, de kiderült, hogy nem az apja volt a hibás.


A szülei még rendőrt is hívtak a házunkra, ide vonult 7 ember a családjából, mert ő nem akart hazamenni és azt mondta a szüleinek, hogy mi nem engedjük, hogy elmenjen.


Eléggé közel lakunk egymáshoz, van egy saját kis külön neki épitett rész az ő házukban, ahová egy éve beköltöztünk, legfőképpen azért, mert ő szerette volna és én belementem, mert szerettem őt.


Az utóbbi időben (kb 1 évben) mielőtt most ez a rengeteg hazudozás kiderült, már teljesen elhidegült irányomba is, sokat vitatkozott velem és szinte semmilyen szeretetet nem kaptam tőle, mindig csak a kutyáját puszilgatta és dédelgette helyettem. Az tény, hogy valószinüleg egymás fejére nőttünk, mert mindig egymással voltunk, de én ugyanúgy szerettem őt most is mint az elején. Amikor leültem beszélgetni erről vele (és sokmindenről) akkor mindig csak igérgetett meg sok mindenre azt mondta, hogy nem tudja, hogy ő most miért olyan amilyen.


Én úgy érzem, hogy nekem is vannak hibáim, de a szívemet, lelkemet kitettem érte, többek között fél évre elveszítette az állását, mindenhová mentem vele az interjúra, a házimunkàt is szinte teljesen egyedül csináltam férfi létemre miután vagy miközben fáradtan felálltam a munkából (otthonról dolgoztam).


Most mindenki kiakadt körülötte és körülöttem is, a szüleim és az ő szülei megbeszélték telefonon egymás között a dolgokat.


Én is leültem a párommal beszélgetni a tegnapi nap folyamán és megígérte, hogy megváltozik és mindenre odafigyel sokkal jobban és sajnálja, amit tett, de nem tudom, hogy ezek után hogyan tudnék hinni és hogy tényleg megérdemel még egy (már sokadik) esélyt, mert már többször élt vissza a bizalmammal.


A jövőre nézve sem tudom, hogy mi lenne most a legjobb döntés, mert eddig úgy éltünk, hogy 3 napot töltöttünk náluk és 3 napot pedig nálunk, igazságosan el volt osztva egy hét (föleg azért is vándoroltunk, mert a bár náluk valamilyen szinten külöm vagyunk, mégis napi szinten találkozunk, meg nálunk is és a szülőkkel lakni nem egy teljesen független élet), de ő sokszor nem akart jönni már az utóbbi időbe (és én nem is rángattam el, mondtam ha nem szeretne, nyugodtan maradjon, de kényszerből jött).


Mondta, hogy ő inenntől csak egy napot szeretne jönni, gondolom azért is mert tart a szüleimtől azok után amiket művelt. Tervben van nemsokára egy külön lakásba való költözés, de a párom mondta, hogy ő ezt nem tudja, mert ő szerinte nem tudna panelban élni (életében kertesben lakott, én 10 évet éltem panelban, ilyen szempontból nekem könnyebb lenne), de ott mégiscsak teljesen külön lennénk és nem vándorolnánk ide-oda.


Engem a most történtek nagyon megviseltek és nem tudom, hogy mitévő legyek.


Szerintetek megérné még ezek után folytatni a kapcsolatot, vagy bármennyire fájdalmas is, le kellene zárni és mindkettőnknek új életet kezdeni?


Előre is nagyon szépen köszönöm a válaszokat!


24F



2021. aug. 20. 09:07
1 2
 11/12 anonim ***** válasza:
Volt egy ilyen ismerősöm.Lány...azt élvezte, vagy nem is tudom, hogy mit mondjak rá, ha valaki szid másokat...szóval keverte a kakit...aztn kiderült, hogy skizofrén..Ez a csaj skizo..ahogy előttem irták: RUN (menekülj) ....de komolyan..a csajt meg zárja el a családja.
2021. okt. 9. 05:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/12 anonim ***** válasza:

Tapasztalatból mondom , az ilyenek a jövőben is hazudni fognak , erre pedig nem lehet építkezni. Az exem folyton ezt csinálta ha szorult a hurok , mindig bedobott egy hazugságot , ami persze gyorsan kiderült mert nem voltam hülye, aztán mindig sírt hogy sajnálja és többet nem hazudik. A szakítás utáni napon is hazudott pár dologról , de még utána egy hétig is , amikor próbáltunk jóban maradni.

Soha nem állt le a hazudozással , ilyen emberrel pedig nem lehet tervezni. Fiatal vagy még , ettől 100szor jobb lányt is találsz. Nehéz kilépni a komfort zónából , szerintem lépj túl rajta.

2021. nov. 9. 08:30
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!