50 éves pasi vagyok. 5 évvel fiatalabb a párom. A szakítás küszöbén állunk. Ti hogy látjátok a helyzetet? Egyedül érzem magam a párkapcsolatomban, magányosnak.

Lehet, hogy ez nem egyeztetheto ossze. Neki semmi energiaja, de valamiert o a fiaval szeretne maradni meg, igy ez meg neked nem jo. Szerintem itt o sem tud valtoztatni, te sem erzed jol igy magad.

Persze nem egybol szakitanek, hanem megbeszelnem vele, veluk. Hiaba latod a fiat onallonak, talan sem szeretne meg az lenni, talan csak az anyja nem akarja egyedulhagyni.

45 évesen érthető ha nem akar pályát módosítani.

Miért nem költözik hozzád?

Miért kell a 24 éves felnőtt fián csüngenie, hogy miatta akar sokat otthon lenni?

Én emögött azt látom, hogy tipikus egyedülálló fiús anyuka, aki tíz körömmel kapaszkodik a fiába. Nem irigylem a fiatalember leendő párját (ha lesz egyáltalán neki).

És bizony az jelzés értékű, hogy még egy párkapcsolat sem tudja a fiával való kapcsolatát egészséges mederbe terelni.

Szerintem ülj le vele őszintén beszélni az összeköltözésről. Ha hímez-hámoz, kifogást keres, netán megsértődik hogy egyenes választ és konkrét határidőt vársz tőle, akkor igen, legjobb, ha szakítasz vele. És keresel helyette olyat, aki le tudott válni a gyerekéről.

Én hasonló korú nő vagyok, 40 évesen, egy kamasz gyerekkel alakítottam új kapcsolatot. Már eleve tudtam,hogy nem szeretnék összeköltözőset, közös kaszásat, és természetesen, bár nekem kisebb volt a gyerekem,de Ő volt az első.

Nálatok is adott volt a helyzet,mindent tudtatok: ki hol lakik, ki hol dolgozik és persze azt is tudtátok,hogy a párodnak van egy gyereke aki ki tudja meddig de otthon lakik, sőt, utána is jelen lesz az életetekben.

Ezekre a tényekre alapozva meg kellett volna beszélni azt,hogy hogyan tudjátok így alakítani a közös életeteket, és még így is lettek volna közben felmerülő problémák.

Mivel azt írod,hogy a párod ígéretet tett arra,hogy Hozzád költözik nyugodtan kérdezd meg,hogy ezt mikor, milyen módon gondolta? Te szeretnéd ha ez megtörténne, számíthatsz-e rá, vagy időközben másképp' látja a helyzetet.

Azért is fontos ezeket megbeszélnetek mert 50 éves vagy, sok időd nincs változtatni az életeden és egy másik komoly kapcsolatot kialakítani.

Ó, a tipikus elvált anyuka egyszem fiúgyerekkel.

A helyedben a sráccal próbálnék jobb kapcsolatot ápolni és megtudni tőle, hogy tényleg annyira igényli-e az anyja társaságát, mint fordítva. Ha nem, akkor össze tudtok beszélni, hogy hasson kicsit az anyjára ő is, így mindketten jobban jártok. Nekem "menyjelölt" szempontból volt szerencsém több ilyen anya-fia pároshoz, igazából akkor van esélyed őket szétrobbantani, ha mindkettőnek párhuzamosan akad partnere. Úgyhogy akár bátoríthatod a fiút, hogy csajozzon kicsit aktívabban.

Vagy ha mást nem, szervezz olyan programokat is, ahová hárman mentek, így anyuka nem érzi úgy, hogy elhanyagolja a fiát.

5-ös válaszoló vagyok, tehát nem állok távol a helyzetetektől, így mondok - ismét- véleményt. Kérdező, ne haragudj, kicsit bántóan hangzik amit írni fogok. Tulajdonképpen Te mit akartál/akarnál?Nemigazán tetszik,hogy Hozzád költözött a barátnőd, legalábbis az nem,hogy saját otthonának érzi a Te lakásodat. Hiányolod,hogy nem költözik Hozzád, de ha tervez, ha segít a berendezésben, ai arra utal,hogy a tervében csak benne van az,hogy ott éli majd az életét, nem tetszik Neked. Meg akarja tartani a lakását...mert egyébként mit tenne vele?Adná el és invesztálna a Te lakásodba?Vagy esetleg Te szeretnél Hozzá költözni?

Irod,hogy a 20 éves gyerekét "csábították volna ki" dolgozni, de anyuka féltette. 20 évesen én is félteném a gyerekemet külföldön (mert gondolom oda érted a ki), számtalan külföldre távozó tér haza, főleg ha nyelvet sem beszél, fiatal, kihasználhatják, bármilyen segítsége van. Nekem is az a véleményem,hogy 20 évesen kezdje itthon az életet, főleg ha megfelelő támasza van és nem családfenntartó, hitellel a nyakában.

A párod nem változtat állást..jobb munkaidőre...kevesebb fizetésre...Nem, én sem változtatnék. Jelenleg úgy látom,hogy külön kasszán vagytok, tehát számára nagyon fontos,hogy egy fizetésből megéljen, esetleg a gyerekét is támogassa.

Amit én látok: Te nem írtál arról semmit,hogy miben változtatnál, miben alkalmazkodnál ehhez a helyzethez. Azt szeretnéd ha a párod gyereke eltűnne az életetekből, ha Veled töltené csak az idejét, úgy,ahogy Te gondolod. Emellett persze úgy költözzön Hozzád,hogy nagyon ne is érezze otthon magát, hiszen kifogásolod,hogy a bútorválasztásba közös otthonként gondolkodik.

Te így választottad Őt ahogy most él. Bizonyára rugalmasabban kezelné a helyzetet ha Te is rugalmasabban állná hozzá.

Ha annyira nem tudod a körülményeit elfogadni szakíts, de a következő párválasztásnál mindezeket amit most kifogásolsz mérlegeld. Pl gyereknélküli nőt válassz, aki vélhetőleg csak Veled törődik, és javasold,hogy mindkettőtök otthonában éljetek mert így nem használja ki a Te otthonodat.

Én pont az Általad leírt gondolatok miatt nem terveztem összeköltözős kapcsolatot.

"Az a baj, hogy ha én tervezek valamit, kinézek valamilyen bútort, csempét, akkor ő rögtön felül bírűlja, hogy "na ne", neki ez tetszik. Én meg a pénztárcámra is kell, hogy hallgassak vásárlásnál."

Minden mástól eltekintve nekem itt lejött volna, hogy ezzel a nővel komolyabb kapcsolat elképzelhetetlen számomra. Más kontójára szívesen költekezik, lenézőleg beszél a párja döntéséről/ízléséről, diktálni akar és nem közös megoldást keresni. Köszönöm szépen, én ebből nem kérnék.

A gyereke viselkedését (elvadult bulizások, részegeskedések) is nagy ellenérzéssel olvastam, és ha ilyen a gyerek, az bizony az őt felnevelő szülőről állít ki bizonyítványt.

Szóval én szakítanék.