Mit foglal magában a kapcsolatban a privát szféra tisztelete és az ahhoz való jog?

Szerintem egy kapcsolatban nem szabad, hogy titkok legyenek, az már rég rossz, ha valamilyen témát kerülgetni kell, vagy a másik elől rejtegetni valamit... a privát szférába a másik is bele tartozik. Mindent nyíltan meg kell beszélni, különben nem igazi a dolog, mindenben egyetérteni meg nem kell, kivéve a fontosabbakat.

Viszont elszámoltatni mint valami diktátor, hát... ez nem hangzik jól. Más kérdés, ha ez azt jelenti, hogy 30 évesen minden szabadidődet valami számítógépes játékkal pazarlod el, akkor talán van valami az észrevételben, hogy valami komolyabbal is foglalkozhatnál.

Nekem azt, hogy mondhatok valamire nemet, de azt már nem, hogy ezáltal mentesülök a következményeitől.

Például mondhatok arra nemet, hogy a párom belenézzen a telefonomba. De ha a szemében ezzel elismerem azt, hogy sumákolok és ezért kivág, akkor azt köteles vagyok emelt fővel viselni.

Lehet nemet mondani, hiszen kapcsolatban élsz, nem börtönben. Szabad ember vagy, nem erőszakolhatnak rá semmire. A saját testedről és a saját használati tárgyaidról is te döntesz. De cserébe a másik bármikor megtagadhatja azt, hogy kapcsolatban marad veled.

Számomra a magánéletem része a párkapcsolat, így gyakorlatilag tudhat bármit, ami magánszférám. Ezt fordítva is szeretem így kezelni. Nyilván bogaras az, aki ezzel visszaél és faggat meg kutakodik, de az alap tényállás az, hogy ha egy-egy valamire kíváncsi, akkor az egy-egy valamit megmutatom/elmondom neki őszintén. Mert információ szinten nekem nincs privát szférám és titkaim. Fizikálisan van, például nem szeretem, ha valaki a hátam mögött állva nézi, hogy mit böngészek, de ha nagyon érdekli néha, akkor megmutatom neki, hogy épp mi van megnyitva és nem zárok be mindent, mint a mérgezett egér, ha odajön hozzám.

Nem rendelkezhet fölötte, csak a kapcsolatunk fölött viszont. Tehát nem erőszakolhat meg, ha nem szexelek vele, de mondhatja azt, hogy ez neki kevés, szakít. Nem követhet és erőltetheti rám magát, ha a barátaimnak nem mutatom be, de én sem lennék olyannal, aki nem mutat be a barátainak, szóval nyugodtan szakítson. Nem kötelezhet arra, hogy mire költsem a félretett pénzem, de szerintem joga van ahhoz, hogy tudjon róla, mennyi megtakarításom van és ha nem akarom elmondani neki, szakíthat arra hivatkozva, hogy velem nem lehet együtt tervezni. És én is szakíthatok, ha elmondom neki, utána meg felhánytorgatja, hogy lenne miből költeni.

"Például mondhatok arra nemet, hogy a párom belenézzen a telefonomba. De ha a szemében ezzel elismerem azt, hogy sumákolok és ezért kivág, akkor azt köteles vagyok emelt fővel viselni."

Bocs, de én vágnám ki azt, akinek ilyen kérése lenne.

Az az ember, aki bízik magában és bennem és aki nem az én ellenőrzésemmel éli ki a saját lelki traumáit, mindenre jogosult. Mindent elmondok neki általában magamtól, mindent megmutatok neki, mindent nyíltan kezelek nála, ha a kommunikáció nyílt.

Sokakkal ellentétben én nem csináltam ügyet a telefon témából, be van rögzítve az ujjlenyomata, előlhagyom, bármikor használhatja, mert tudom, hogy nem ugrik rá, mint a bolond napi rendszerességgel. Volt olyan, hogy egy rossz pillanatában mondott olyanokat, hogy fél, hogy megcsalom és én olyankor igyekeztem kérdezgetni, hogy mi aggasztja. És olyankor mondtam is neki, hogy nyugodtan kérdezzen vagy kérjen bármit, de ne érezze magát rosszul azért, mert hülyeségeket gondol. Egyszer fordult eddig ilyen elő, azóta sem ment a hiszti ilyenen. Én elhiszem, hogy az emberekben vannak ilyen félelmek. És megértem. Az ismeretségi körünkben kb mindenki kikacsintgat meg félrelép és az ember ne legyen paranoiás? Nagyon nehéz elhinni, hogy te vagy az az egy, akivel nem teszi ezt a párja. Szóval én beszélgetek, megmutatok dolgokat, ha ettől jobb lesz.

De sok emberenek folyamatos kontroll kellene, mert állandó bizalmatlanság az élete. Én úgy gondolom, hogy erre soha, senkinek nem adtam okot, mégis volt párom, aki ezt elég alja szinten űzte. De ha vannak a másiknak kérdései és megosztja velem a kételyeit, próbálok mindennel segíteni és magasról leszarom, ha épp látja azt a pár sort, amit pl haverom anyám ír nekem, ha ezzel megnyugtathatom. Ha ez nem elég, akkor én sem vagyok elég, valóban kár folytatni.

#7

A legtöbb esetben van.

Főleg ha az ember nem járkál kb sehova

A legtöbb szexmámoros szerető nem figyel a részletekre, általában nagyon könnyen lebuktatja magát. Aki nem, az meg paranoiás és azért nem adja oda, mert hátha valamit úgy felejtett

Nekem azt jelenti, hogy attól, hogy kapcsolatban vagyunk, nem olvadunk össze egy lénnyé. Valahogy visszataszító számomra, hogy mikor sokan párkapcsolatba kerülnek, azt hiszik mindig és mindenhez közük van, ami a partnerükkel történik.

Egyszerű példa: van pár dolog, amitől elszomorodom. Kisse gyerekes, sőt infantilis, nem venné komolyan senki (nekem se kéne) és ezt direktbe nem közlöm a párommal. Ha kérdezi mi bajom, elmondom, hogy ez személyes, de semmi komoly vagy ővele kapcsolatos. Ilyen egyszerű. Nem kell kérdezgetni meg faggatózni. Az utálatos dolog. Ugyanígy a telefon. Vannak belsőséges levelezéseim anyukámmal, egy barátnőmmel is. Női dolgokról. Ahhoz semmi köze. Ha kíváncsi valamire, azt a részt mwgmutatom, de az egész levelezést eselytelen, hogy láthassa.

Ugyanilyen dolgok a belső gondolatok, elképzelések, kisebb jelentőségű, mégis személyes vonatkozások. Attól, hogy valaki a párom, még nem kell, hogy a testem része legyen.

9

Nekem is vannak ilyenjeim

Tőlem is kérdezte a párom

Én elmobdtam neki

Kiderült, hogy van neki is egy csomó hasonló dolga

Örültem, hogy valaki ebben is a társam

Így is lehet