Miből döbbentél rá hogy itt bizony baj van a kapcsolatodban?

Talán az első veszekedésnél.

1. Nem is ertettem eleve, hogyan lehet balhet csinalni halálpontosan a rozsaszin köd közepén, amiben normal esetben még javában repkednek az emberek. (Itt még csak pislogtam es lestem tátott szájjal.)

2.nem értettem miert féltékeny. (Itt már értetlenkedtem.)

3.ha elmondom neki, hogy eszembe se jut más(logikatlan is eleve a ködben..), akkor nem ertettem miert nem hisz nekem és vádol tovább.(itt màr próbáltam érvelni, megnyugtatni)

4.nem hallja amiket mondok, beragadt neki a lemez, meggyőzhetetlen, és olyanrol veszekszünk ami abszurdum ráadásul, es a tetejébe így egymás mellett beszélunk el.(rájöttem hogy ez nagyobb probléma koztunk mint amit hittem)

5.utanam soha nem feldobott volt hanem ez a veszekedes görcs(kezdett lehozni a ködről)

6.amiert a lehető legeslegjobb legértelmesebb legfaekegyszerubb kommunikaciomat is bedobtam, amit minden hülye is értene, akkor sem bírtam vele. Amit a fejébe vett az ugy van es pont.(a harc értünk és annak értelmetlensége)

7. Megkerdőjeleztem magamban hogy mentalisan ép e.

8. Rájöttem, igazolva lett, hogy nem az.(megvan a korabbi trauma mimt indok.de ő nem tudja hogy az miatt a trauma miatt tart itt ahol.be se vallja magának hogy sérült lenne. Azt hiszi jogos es igaz amiket állít) tudomásul kellett vennem azt, hogy ezzel az emberrel az egész élet ilyen lenne, barmely konfliktus vagy problema sem beszélhető meg épeszű módon vele, ahogy normáliséknál szokás.(kiterjesztve a baj. Nem csak a feltekenység a problema, hanem alapokban reng minden)

9.rájöttem, hogy bármennyire is szeretném azt a szerelmet, azt az álmot vele, amit hittem vele, ezt nekem el kell engednem.

Más ilyen sérülthöz pár randi is elég volt csak ahhoz nekem, hogy levágjam hogy nem tiszta a srác.bes helyből.off volt. (Azota is jo spanom mondjuk, es azota se vágja miert dobják a nők amugy)

De a mostani páromhoz honapok kellettek. Mert nem nyilt meg eleinte. Óvatos volt.

Szoval szerelmes lettem.

Es mikor már szerelmes vagy, es benne vagy nyakig, es amikor már csalodásnak éled meg azt, amikor kiderül ő ki valójában, es amikor már marhára nehéz elengedni, es amikor reményekbe kapaszkodsz,: hogy csak a köztetek levo kommunikacion kell csak csiszolni, meg a szeretetnyelvet egyeztetni, es látod, hogy apránként ugyan, de fejlődőképes, vannak aprobb sikerélményeid abban, hogy változott, de aztan megint a padlon vagy miatta, már századjára, es aztan a 101.re feladtad, elengeded, megindul a gyászfolyamat, és erre megint változik. Megint felcsillan a remény. Tanul a korábbiakból, alkalmazkodik hozzád(nem féltékenykedik ez hatalmas szó már nála), akarja veled, nem akar elengedni, küzd érted, tesz érted. Es megadod a 101.esélyt is.

Már az első pár gyönyörű hét után furcsán hanyagolni kezdett. Kértem, hogy ha ez az, aminek gondolom, mondja ki és én lelépek. Ezt nem akarta persze , nehéz időszakra hivatkozva tűnt el, azt mondta, szeret és soha nem bántana szándékosan. Ezt túléltük, aztán jött rám vonatkozóan egy bántó megjegyzés, amit úgy fordítottam, hogy többnek gondolt engem annál, mint ami vagy aki valójában vagyok. Én meg úgy éreztem, simliskedik, féltékeny voltam emiatt, a hanyagolást néha most is érzem.

Van úgy, hogy félek, többet látok bele a dologba, mint amiről valójában szól.

Ugyanakkor meg tudom ,mennyire beleszerettem, amikor együtt vagyunk, teljesen azt érzem, ez kölcsönös, mert totál úgy viselkedik, mint aki rajong értem és fülig szerelmes. Összezavar kicsit, az az igazság.

Már nem voltam boldog és féltékeny házisárkány lettem. Egy ideig vádoltam magam, hogy lehetek ilyen féltékenykedő, aztán rájöttem, ha nem engedné el a kezem más lányok előtt, soha nem jött volna ki belőlem ilyen szintű beteges féltékenység.

Amikor már másra felfigyeltem, az már nagyon késői jelzése volt annak, hogy baj van.