Egy elég bonyolult helyzetben találtam magam és én bár talpraesettnek tartom magam, de én sem tudom mi a kiút?

A helyzet a következő:

19 éves lány vagyok és majdnem 2 éve távkapcsolatban vagyok a kb 1000 kilométerre élő párommal. Amikor megismertem nagyon szimpatikus volt, főleg mivel kevés barátom volt akkoriban és kisebb-nagyobb lelki problémáim is adódtak. Nagyon lehengerlő volt, és helyesnek is találtam. Vicces volt, szórakoztató, és sokat tudtunk vele beszélni szinte mindenről. Szerelem lett természetesen a vége, és mivel nem magyar így többször is utaztunk egymáshoz. (Kb évi 3-4x)

Viszont mióta legutoljára szeptemberben voltam nála, mintha romlana a kapcsolatunk. Az utazás előtti napokat és az ottlétemet is végig veszekedtük. 2 hetet töltöttem úgy Németországban, hogy az előre megbeszélt programokat sem csináltuk meg végül, és így nem is annyira élveztem ott lenni, pedig nagyon vártam. Akkor nem csináltam mégsem ebből nagy problémát és lenyeltem, viszont mostanában nem érzem, hogy annyira érdekelném, hogy megértene engem, vagy hogy boldog lennék. Ez már hónapok óta tart.

És itt jön a csavar.

Pár hete elkezdtem beszélni egy szaktársammal(nem talàlkozunk, mert rengeteg csoport van a szakon belül), miután a semmiből rámírt, hogy hogy vagyok. 19 éves fiúról van szó, és úgy érzem nagyon kedvelem. Kicsit talán mintha jobban is, mint szabadna. Emiatt már hetek óta bűntudatom van. A barátomnak is említettem ezt, viszont vagy hidegen hagyta, vagy megharagudott. Kétszer találkoztam már a szaktársammal(legyen D), és jól is éreztem vele magam személyesen, annak ellenére, hogy csak kávéztunk órák után és nagyon általános témákat érintettünk mindkétszer.

A problémám pedig az, hogy félek, hogy jobban esik D figyelme, mint a barátomé, főleg hogy ebből nem mindig kapok már egy ideje. Össze vagyok zavarodva és nem tudom mit tegyek. Ezt még a legjobb barátnőmnek se mondtam el. Nem szeretném eldobni a kapcsolatom sem, mert hiszem hogy idővel jobb lesz ha esetleg együtt élhetünk külföldön, de nem éreztem mostanában kielégültnek magam, és a baràtom is távol van…

Ti mit tennétek?

Köszönöm annak aki végigolvasta!