Akik hosszú (min. 4 éves), komoly kapcsolat után úgy döntöttek, hogy szakítanak: mi volt a szakítás oka?

Ezen mit kell mesélni? Ez nem bonyolult, sőt a legegyszerűbb szakítás.

Az emberek kiszeretnek, kiábrándulnak, vagy csak megunják az adott személyt! Mindegy, hogy erre nincs nyomós ok, pont elég az, hogy számodra nincs tovább.

Nem tudom, mennyire számít bonyolultnak, de leírom, mert annak megfelel, hogy nem megcsalás, üvöltözés, abúzus stb. miatt lett vége.

Többrétű dolog, aminek a kifutása az lett, hogy mindketten kiszerettünk a másikból / elhidegültünk. Amit én visszagondolva oknak gondolok:

- én nem házimunkáztam annyit, amennyit a párom elvárt volna

- nagy különbségek abban, hogy milyen gyakran kívántuk volna a szexet (én kívántam volna többet nőként - nem erőszakoltam rá magam, hanem én csendben "szenvedtem")

- ő egyre punnyadósabb és otthonülősebb lett, én meg mindig is szerettem eljárni (színház, mozi, koncert, étterem, kirándulás)... nekem egy idő után már nem volt elég az ilyen téren közösen minőségileg eltöltött idő (és nem pénzkérdés volt)

- enyhe politikai / világlátásbeli / társadalmi véleménykülönbségek, amik a végén kezdtek el zavarni

- az egyik rokonomat, aki kicsit "lassabb" (úgy értem, néha lassan fog fel dolgokat, és nem mindig tudja gyorsan jól kifejezni magát) kettyósnak nevezte, szerintem jogtalanul

- olyan dolgok, amiket én a kapcsolat elején elmondtam magamról, és 5 évig nem zavarták, egyszercsak baromi elkezdték zavarni, és folyamatosan b.tatott miatta meg elmondott mindenféle lusta hülyének (egészségügyi dolgok voltak, nem szeretném pontosan kifejteni)

Én nem csaltam meg az exemet, de első beszélgetésre beleszerettem valakibe… és ez döbbentett rá arra, hogy valójában nekem baromi sok dolog hiányzik a kapcsolatomból. Nem tűnt fel, mert soha nem volt semmi kirívó: nem veszekedtünk, nem martuk egymást, sőt nagyon sokat haladtunk egymás mellett az életben, segítettük egymást, stb. Egyszerűen csak hiányzott egy csomó dolog, amit amúgy kommunikáltam az exem felé, és van, amin tudott volna változtatni, csak lusta volt, nem vett komolyan, volt, amin így utólag, tapasztaltabb fejjel tudom, hogy nem ment volna neki. És elnéztem, elfogadtam, mert amúgy csak ilyen kapcsolatokat láttam magam körül vagy igazán rosszakat.

Az a beszélgetés viszont olyan volt, ahol rádöbbentem, hogy de, lehet valaki olyan, akire valóban vágyom. De még egy ideig ragaszkodtam a kapcsolatomhoz, próbáltuk helyre hozni, mert nem akartam 4 évet kukába dobni, főleg nem egy ilyen hülyeség miatt. El akartam felejteni…

Aztán szakítottunk, mert nem lehetett megoldani, és még több különbség előjött.

Amúgy 20 voltam, amikor összejöttünk, és soha nem voltam úgy istenigazából szerelmes, így tapasztalatom sem volt ilyen téren. Azt hittem, csak a romantikus regények baromsága, így összejöttem azzal, akivel nagyon jól éreztem magam, és úgy gondoltam, lehet jövőnk.

3; 1-es vagyok pont erről írtam, talán kicsit szűkszavúan!

Az én történetem:

17 évesek voltunk, hatalmas szerelem, eltelt 9 év, tulajdonképpen minden rendben volt a felszínen. Nyilván nem haladtunk semerre, úgy képzelte a jövőt, hogy majd a szülei házának felső szintjét beépíti, és jöhet a család. 9 év alatt ott nem történt semmi, csak a főfalak álltak..