Az mért van, hogy szívem szerint beleállnék és okoznék neki egy álmatlan éjszakát de inkább nem teszem és nézem én a plafont helyette?

Kíméled magad a stressztől, eleged van.

Párterápia/"család" terápia esetleg? (Nyilván azért írtam idézőjelbe, mert régebben talán családalapításra is gondoltatok...)

Miért kellene veszekedni, vagy éppen némán nyelni egyet, beszélgetni nem tudtok?

Ha nem úgy viselkedik, ahogy elvárható, akkor, ha szólsz, nincs miért megsértődnie. Egyáltalán milyen jellegű problémáitok vannak?

Na igen... ezért kellene normális oktatás, ahol tanulunk asszertivitást pl, ahol rá vagyunk vezetve a rossz viselkedésmintáinkra, ahol meg vagyunk rá tanítva, hogyan javítsuk ki azokat, hogyan illjünk bele a társadalomba, hogyan legyünk önmagunk... ahol nem az egyik szar viselkedésmintájú gyerek tanulja el a hülyeséget a másik szar viselkedésmintájútól.

Az emberek többsége sajnos ezekről semmit sem tud, és hisztis gyerekként viselkedik a kellemetlen helyzetekben. pont, mint ti... viaskodtok, veszekedtek, mint két öntudatlan óvodás. Pedig törekedhetnétek megoldásra is, megértésre, kompromisszumra. Hogy mindkettőtöknek jó legyen.

Bár ki tudja, lehet nektek a másik bsztatása egy szórakozási faktor. Akkor viszont mi a kérdés?? Állj bele!