Hogyan tegyem túl magam rajta? Nem én fogok először szülni a páromnak, mert neki már van gyereke, és olyan szomorú vagyok emiatt hogy ezt én nem élhetem meg vele először, mi javíthatna a szomorúságomon? Egy gyerekes baratnőm is mondta hogy elsőnek

Egy hasonlo kerdeshez irt valaszom:

Es az mennyire egy csalad amikor meg terhes a no de mar szet is mentek? Ez a csalad? Hu de szuper, elsokent szulni, aztan hany olyan “csalad” letezik, ahol vagy az apa, vagy az anya hagyja ott a gyereket, es a masik szulo egyedul neveli fel.

Micsoda kérdés…

Ennyit erővel az első szülött még izgi, a második meg már le van tojva testvéreknél, mert “vót má”?

A baratnőd véleménye miatt van most oda az egód. (A párod foglalkozik az első gyerekével? Csak mert érdekes, hogy téged nem az zavar, hogy meg kell osztani a figyelmet, idejét pl, meg esetleg a te életed része us valamennyire… hanem téged a máz zavar, hogy nem első.. ez olyan gyerekes)

Lehet én működik rosszul, de nekem is az volt a legelső gondolatom, hogy aki így gondolkozik az éretlen és lehet nem kéne inkább még szaporodni..

"az elsőt is te szülted neki és megvolt ez a mindent együtt éltetek át újdonsag érzés, a párom meg már mindent tud, nem is nagyon hozza fel a baba témat"

Egyàltalán akar még egy gyereket, vagy csak te fantáziálsz? Az sincs kizárva, hogy az első születése sem volt olyan nagy szám neki. A pasik nem kis része nincsen elájulva egy gyerektől, úgy mint a hormon túltengéses, szaporodásra kódolt leendő anyuci, mint amilyen te is lehetsz. Megsértődhetsz, de bizony ez így van.