Hogyan változtassak az elhidegülésemen?
Egy elég hosszú és nehéz időszakon vagyunk túl. Anyósom betegség miatti leépülése, ápolása, otthonok keresése, majd a halála. A férjem próbálta tartani magát, de neki minden lelkiekben megterhelő változás magába fordulással is jár. Ilyenkor megcsinálja, túléli a feltétlenül szükseges dolgokat, de szociálisan visszahúzódik, velünk sem vált a kötelezőeken túl egy mondatot sem. Ezt megszoktam már, de eddig soha nem volt ilyen hosszú ez az időszak. Most, hogy visszazökkent lelkileg a régi kerékvágásba, rá kellett, hogy jöjjek, hogy én nekem ez nem megy olyan könnyen, mint eddig. Szeretem, de már nem úgy, mint régen. Már nem szeretnék vele romantikázni, összebújni, szeretkezni.
Nem szeretnék válni, mert tényleg nagyon szeretem és ő is engem, de úgy tűnik, engem ez az időszak jobban megviselt, mint gondoltam.
Lehet ezen még változtatni? Hogyan kezdjek bele?
válasza:Lehet, hogy szereted, de nem úgy, mint férfit, mint a férjedet.
Meg kell vele beszéld, valahogy közös hangra kell kerüljetek megint. Ha nem megy, akkor viszont különválás lesz az eredménye.
válasza:Először egy őszinte beszélgetéssel, ahol a férjed is megérti, hogy jogos a gyász és érthető, ha neki idő kell ezt feldolgozni. De ez ennek ellenére is hatással volt a kettőtök kapcsolatára, és most mindkettőtöknek dolgozni kell ezen.
Kezdetnek kezdjetek el újra randevúzni. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy költeni kell és elmenni. Főleg akkor nehéz megoldani, ha gyerek is van és nincs kire bízni.
Társasozzatok, borozgassatok, üljetek ki hullócsillagot keresni, menjetek barátokhoz beszélgetni, gyerekkel álkatkertbe, stb. A minőségi együtt töltött idő és a sok beszélgetés a lényeg!
A legjobb lenne, ha pár napra el tudnátok utazni. Ha nincs gyerek, akkor egy-két hét összezárva otthon, mint a mézeshezek alatt. Vízválasztó lehet, vagy összerázódtok, vagy végleg lezárjàtok.
A privátokra reagálva. Tudom, hogy változtatnom kell, de nem tudom, hogy mit és hogyan.
Pszichológushoz ő jár online, néha engem is bevontak, már-már párterapia szintjén. Eddig mindig az volt, hogy legyek megértő(bb), türelmes(ebb) és támogassam, ahogy csak tudom, hogy minél előbb fel tudja dolgozni azt az időszakot. Én tényleg mindent megtettem, ami tőlem telt, csináltam helyette is mindent, a gyerekek dolgaiban sem volt fennakadás, neki is intéztem az ügyeit, kirángattam az olyan napokból, amikor felkeni sem tudott, de úgy tűnik közben kihalt belőlem valami vagy talan csak átalakult. Néha a férjem kapcsán is olyan érzésem van, mintha ő is az egyik gyerekem lenne. Fogalmam sincs, hogy ezt hogyan mondjam el egy pszichológusnak. Van egy férjem, aki szeret, szívesen bújna velem össze, szívesen töltene velem időt, de én már annyira elszoktam ettől, hogy nem tudok mit kezdeni a helyzettel?
Sajnos a házon kívüli programok kilőve, mert nem bírja az embereket, feszült és ideges lesz. Barátai egyáltalan nincsenek, az enyémeket meg nem igazán ismeri, akit meg ismert azt nem szereti.
Nem tudom, hogy mi a fene van velem. Még én magam is azt hittem, hogy várom a visszaváltozását, most meg rá kellett, hogy jöjjek, hogy mégsem örülök neki. Kicsit ijesztő, hogy a saját magam változásaival sem voltam tisztában.
Az anyukája elvesztéset már talán feldolgozta, nem ez a baj, illetve neki már nincs is baja, csak nekem. Szerencsére a gyerekek is örülnek, hogy visszakapták az apjukat. Ők meglepően hamar alkalmazkodtak a változáshoz.
válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!