Mit gondoltok erről? Hova tovább egy ilyen helyzetben? Esetleg tehettem volna valamit másképp? Sztori lent!

Beszélgettünk múltkor dolgokról barátnőmmel. Ő szerette volna ha munka után felhívom, én pedig mondtam, hogy nekem kényelmetlen emberek között beszélni (pl tömött pláza, villamos). Megbeszéltük, hogy akkor ha az öltözőben nincs senki, akkor felhívom vagy hangüzit küldök, ha vannak emberek akkor megírom hogy most nem tudok beszélni.

Így is tettem a tegnapi nap, mentünk sparba munkatársakkal akikkel együtt végeztünk, közben írogattam neki, ezt is közöltem vele. Megkérdezte hányan vagyunk ott, közöltem hogy ketten de keressük a harmadik embert, aki előbb ment be. Ezután elkezdett hívogatni, írta hogy vegyem fel, mikor tudta hogy nem szeretek ilyenkor beszélni, pláne hogy ha társaságban vagyok, ezért írtam hogy most nem tudok.

Erre dühösen irkált, hogy akkor nem is kell, ennyit arról hogy felveszem, stb. Azóta próbáltuk megbeszélni a dolgokat, ő azt mondta, hogy megígértem hogy ilyenkor félrevonulok. Furcsáltam, mert habár nem túl jó a rövidtávú memóriám, erre egyáltalán nem emlékeztem, pedig elvileg 3 napja történt. Mint ebben a beszélgetésben kiderült, csak azért hívott hogy "teszteljen" és félrevonuljak. Szerintem ez nem normális dolog és mellé elég tiszteletlen is, mivel tudta hogy társaságban vagyok. Tudtam hogy valami ilyesmi indokkal hív, vagy ellenőrzés céljával, esetleg hogy kivel vagyok.

Annak ellenére hogy tudta hogy nekem az ilyen szituációkban kényelmetlen telefonálni, a fejemhez vágta hogy kezeltessem magam. Nem hiszem, hogy probléma lenne ez nálam, egyszerűen introvertált és szoc szorongós vagyok, mindig is ilyen voltam, nem hiszem hogy ezáltal egy ilyen dolog nagy problémát okozna a kapcsolatban. Megbeszéltük régebben, hogy ha nem tudom felvenni, és megírja hogy fontos dolgot akar, akkor visszahívom. Nem nem vagyok képes rá, csak kényelmetlen zsúfolt helyen telefonálnom. Remélem nem csak én vagyok így vele...

Elmondása szerint ő nem fog írkálni ha tudja hogy nálam van a telefonom, és nem értem mert mintha azt mondaná, hogy nem érdekli hogy nekem valami kényelmetlen, ha azt akarja akkor úgy kell lennie, mert ha nem akkor nem veszem figyelembe az igényeit. Azóta már elmondta, hogy ő megtiltja hogy ezzel és azzal menjek SPARBA (egy egyszerű bolt) mert hogy akkor vége a kapcsolatnak. Nem érzem érettnek az ilyen fenyegetéseket meg ultimátumokat.

Állítása szerint én voltam az egésznek a felbújtója és miattam vagyunk most így, az ő részét, hogy úgy beszél velem mint a kutyával, és hogy belegázol a lelki világomba az számára ezek szerint nem probléma.