Mi kell ahhoz történjen a világban hogyha egy nő a bántalmazó (fizikálisan és/vagy mentálisan)a férfi és/vagy a gyerekei felé akkor az nem legyen elbagatelizálva és büntetlen maradjon?

Hát figyelj egyszer pont itt olvastam a fizikai bántalmazásig is el kell jutni ami azzal kezdődik hogy elkezdenek mentálisan avagy beszédben lelkileg bántani csak azután jön az a része hogy már üt is.

De konkrétan azért a fizikai bántalmazással foglalkoznak mert 1. van nyoma. 2. akkor jön el az a pillanat az embernél hogy megijed hogy nem érzi normálisnak. Míg lelkileg bánt verbálisan addig nem jut el sokszor úgy van vele az áldozat hogy biztos én voltam az aki miatt hisz ezt probálja elhitetni vagy hogy jo ez most csak azert mondta annak szólt hogy dühös. Amikor megtörténik az hogy bántot fizikailag ott történik valami. Eleve tabuként kezeljük a bántalmazást főleg a családit azt hogy megütött minket valaki de érzékeljük annál pontnál hogy tenyleg átment egy határon hogy látszik hogy tettlegesen hogy fáj amit érzek könyebb elhelyezni is az erzésekbe a szavakba bele lehet kavarodni egy pofonba nem.

Persze lesz aki még így is marad míg nem jön nála ez a pont. De innen hamarabb lépnek az emberek.

Attól független nyilvan a lelki mentalis bantalmazás hadviselés ugyanilyen fájdalmas legalább. De rendőrök ahhoz vannak szokva hogy azzal törődjenek ott ahol már baj van. Ilyen megelőző dologgal nem foglalkoznak ha fenyeget kihívhatod távoltartásit kérhetsz de általaba ezzel már pszchiológusok vagy mentál higénisek foglalkoznak ott is csak azzal a féllel aki bántalmazva van vagyis áldozat.

Nem biztos hogy ez így igazságos de ha rendőrseg annak kiszűrésével is foglalkozna ki az akinél komolyan kell venni megelőzés érdekében vagy hogy tényleg lelkileg rosszul van akkor a rendőröknek sokkal nehezebb lenne és több dolguk lenne.

Ilyenkor jelentenek sokat a barátok akik segithetnek

Ja és lelkileg verbálisan bántalmazni igen a nők előbb használják ezt mint a verekedést de nem csak a nőkre lehet rájuk húzni azt hogy bántalmaz lelkileg verbálisan

Kérdező, sok esetről tudnék neked mesélni, amikor a férfi kezdeményezett eljárást a nővel szemben, mert bántotta.

Elment orvoshoz, vett látleletet, magánindítványról nyilatkozott, feljelentés megtörtént.

Nincs megkülönböztetés az eljárásban, hogy férfi vagy nő az elkövető. Azt nézik, hogy mit csinált, aztán lesz majd valami szankció, ha bizonyítható.

Az a vélemény az emberekben, hogy ha férfit bántanak akkor a hatóság nem tesz semmit.

Nem nem tesz semmit, hanem a férfiak ritkán kérnek segítséget. Igen, sokkal több férfi bánt nőt, mint nő férfit, de azok a ferfiak akiket tényleg bántanak, általában cikinek érzik, hogy férfiként nem tudnak kiállni a saját nőjük ellen és nem tudnak megvédeni magukat. Ezért van női bántalmazó is, csak a legtöbb eset rejtve marad.

6-os: a mentális bántalmazást gyakrolatilag lehetetlen bizonyítani, ennek semmi köze ahhoz, hogy valaki nö vagy férfi.

Másrészt meg egy felnött ember, aki ilyen körülmények között nött fel, keressen professzionális segítséget, és nem itt próbáljon összeesküvést kitalálni, ami szerint a nőkre más szabályok érvényesek

5# vagyok a bírói gyakorlat a mentális bántalmazást is büntetőjogilag a könnyű testi sértéssel teszi egyenlővé. Csak a társadalom és sajnos a legtöbb rendőr, rendőri illetékesség sincs ezzel tisztában, mert benne ragadt a régi "amíg vér nem folyik" felfogásban.

És egyébként érthető is olyan szempontból, hogyha a pár egyik tagját bevinnék csak azért, mert a másik "csúnyán beszél vele és szóban megalázó kijelentéseket tesz", azt sok rendőr nem vállalja be. Egyszerűbbek azok a helyzetek, ahol van valami konkrétum (egy szétrámolt lakás, egy monokli a szem alatt stb).

A gyakorlatban sok nő tesz olyan bejelentést, hogy már megint kiabál a férje vele otthon. Nem fog senki csak ennyi alapján még a nőnek sem hinni.

Vannak olyan jogsértések, amik magánvádasak. Ez azt jelenti, hogy a sértett félnek kell bizonyítékot felmutatnia az eljárás alatt.

A kapcsolati erőszak azon formája, ami lelki sérelemmel jár szerintem ugyanilyennek kéne lennie. Vigyen be felvételt arról hogy a férfi ordít, kiabál, csapkodja az ajtót stb. Mert a rendőr is csak abban tud intézkedni, csak arra tud felejtést tenni, amit tud bizonyítani. Ha a családnál a férfi nyugodt, a lakás szép, rendezett, a gyerekek elvannak, játszanak, akkor civilként is belegondolva, mit tud csinálni a rendőr, vagy az ügyészség?

Egy mokesz az arcon, egy rémült gyerek aki nem mer kijönni a szobából az egyik szülője miatt már más, azok egyértelmű dolgok, amik már lehetnek gyanùsak.

Nem mellesleg az is gyakori, hogy a férfi és a nő valófélben van, a drága ügyvéd pedig azt tanácsolja az ügyfelének, hogy a válóper során felé billenjen jobban a mérleg, hogy tegyen bejelentéseket a rendőrségre, hogy a párja csúnyán szólt hozzá, felemelte a hangját, ha kell, provokálja ki. Nem az a lényeg, hogy a másik felet elvigye a rendőr (mert ilyenért nem fogja), hanem csak legyen nyoma hogy kétnaponta kijártak a zsaruk.

Csodálkozunk ha ezek után a hatóságok már annak se mernek hinni, aki mondjuk tényleg pszichés agressziót él az nap mint nap és segítséget szeretne kérni?

Ez egy rendszerszintű hiba, amivel valamit kezdeni kellene.