Miért lépnek párkapcsolatba, vagy házasságba emberek, vagy vállalnak gyereket, ha utána az életük az elmondásuk szerint maga a borzalom?

...mikor megismerkedik a férfi - és a nő, az a legszebb időszak a párkapcsolatoknál! Hiszen akkor még mindketten fülig szerelmesek, utazgatnak, nyaralnak, buliznak, felfedezik ketten a világot!

Ugye, ahogy jön a házasság, közös jövő, családalapítás, vége a szabad, felelősségmentes, gondtalan életnek.

Jön a közös hitel, a szerencsésebbek örökölnek ingatlant, majd a gyereknevelés nehézségei.

Persze, a családnak is rengeteg öröme van! Mikor már nagyok a gyerekek, sikereket érnek el az életükben, jönnek az unokák! Ez mind pótolhatatlan öröm!

Viszont a szülők gyakran belefáradnak ebbe az egészbe és olyankor árnyaltabban tekintenek az egészre! Hiszen addig azért hosszú az út, míg a gyerekek felnőnek!

Egy haverom mindössze 28 éves, 2 éves lesz a kislánya. Azt mondja, előfordul, hogy hiányzik neki a gondtalan élet, mikor még együtt buliztunk meg csajoztunk.

Az idősebb generáció viszont már azt szokta mondani, nem élnének egyedül, mert a családjuk nélkül nem látnák értelmét az életüknek.

Én azt gondolom, hogy mindkét életformának megvannak a maga nehézségei. Abból, hogy vannak, még nem következik, hogy szar az élet, csak léteznek velejáró kellemetlenségek.

Csak hogy megfordítsam: oké, Te elégedett vagy. De lehet, hogy másvalaki a helyedben már panaszkodna, hogy nincs kihez hazamenni, magányos, hiányzik a kötődés, nem teljes a boldogsága, stb. Ettől még nem kizárt, hogy összességében a mérleg még mindig a szingliség felé billen nála.

A lényeg, hogy egyik választás sem vezet a tökéletes gondtalansághoz. És a problémák megléte egyáltalán nem jelenti azt, hogy az ember megbánta a döntését. Mindenki küzd a döntéseivel járó pozitív és negatív következményekkel.

Kérdező, amit felvázoltál, azok a problémák akkor jönnek elő, amikor olyan emberek jönnek össze, akik amúgy nem illenek össze. Ha találtak volna egy olyan embert akivel ténylegesen passzolnak, vele alapítanak családot, és mindkettejüknek van motivációja arra, hogy megoldják közösen a felmerülő problémákat egymás utálata helyett, akkor nem élnék meg ők sem rossz dologként.

Illetve érdemes mindenkinek tisztáznia magában, hogy mit is akar pontosan az élettől.

Aki érzi, hogy nem neki való a gyerek, és ő inkább szabadon élne, az keressen olyat akivel ugyanaz a felfogása, és ne alapítson családot.

Akinek meg az az álma hogy legyen egy családja, és tényleg erre vágyik, az szintén keressen olyat akivel passzol, és partner ebben.

Sokan sajnos úgy keresnek párt, hogy nem illenek össze. Kémia lehet van köztük, de lehet eltér az életcéljuk, a felfogásuk fontos dolgokról, vagy esetleg az életvitelük. Később pedig jönnek a posztok arról, hogy nem boldogok. Nyilván ez a téma sokkal szerteágazóbb, de nagyon leegyszerűsítve ez az oka. Sajnos sok ember nem ismeri önmagát, és nem tudja hogy mit is akar igazán. Követ egy társadalmi modellt, ami nem önazonos, amit utána megbán.

Ahogy az előttem szólók mondták, az elején még minden szep es jo. Majd évek múlva változik, vagy nem. És már lusták ujrakezdeni az egészet, így inkabb maradnak a szarban. Őket szánom.

Én is egyedül vagyok, vannak gyerekeim, de inkabb egyedul, mint egy rossz házasságban. Akkor en is panaszkodnék. A gyerekekkel nem könnyű, de ég és föld a különbség.

Vannak gyermektelen kollégáim, es en inkabb azt tapasztalatom, hogy az ő életük céltalan. A gyermekes, házas kolleganőimnek nehezebb, de van mit tenniük az életben.

N

Biztos azért, mert nem olyan varázslók, mint te. Ugyanott dolgoztok, ugyanazt, ugyanannyiért. Te évente többször nyaralsz, hitelmentes ház, autó... Ők meg hónapról hónapra élnek.

A szokásos hétvégi incel provokáció.

De ha érdekel: pont úgy lesznek ezek a xar házasságok, hogy két ember összeházasodik, jön a gyerek, esetleg még egy, és úgy vannak vele, hogy most már megvan a fix kapcsolat, nem kell érte tenni semmit. Nyugodtan lehet lepontozni a sárgafö le fog, de elsősorban a panaszkodó férjurak szoktak beletojni mindenbe. Ahogy kikacsintgatni is.

Jó kapcsolathoz két ember kell. De elcseszni egy is elég.

Társadalmilag elvárt. Ennyi. Ezért teszik és kész.

Ezért van az, hogy az életük sz.r, de csodálkoznak, hogy te mégse valasztod ezt.

Akkor még sajnálnám ia őket, ha lennének ahhoz elég intelligensek, hogy bevallják, amúgy ezt rohadtul nem akarták, de el sem tudták képzelni az életüket másképp, mint a "norma".

Az ilyenek nézik le azokat az embereket, akik egyedül vannak, nem keresnek párt és azokat a nőket (csak nőket), akiknek nincs gyerekük.

Mélyen belül meg irigykednek.

Remélem azt mindenki tudja, hogy nem általánosítok, az embereknek csak egy csoportjáról beszélek, szóval akinek nem inge, ne vegye magára.