Miért lépnek párkapcsolatba, vagy házasságba emberek, vagy vállalnak gyereket, ha utána az életük az elmondásuk szerint maga a borzalom?

Question

31 éves férfi vagyok, 4 éve szingli, nem is kerestem párkapcsolatot. Az évek során felépítettem az anyagi, fizikai és egzisztenciális jólétemet, ami fedezetmentes ház, autó, fitt és egészséges külső és évenkénti több külföldi nyaralást jelent. Ezekért keményen dolgoztam.Több kollégám is van, jellemzően szintén férfiak, akik az életről szoktak velem is és egymással is általánosan beszélni, az egyetlen azonban, ami közös bennük, hogy sóhajtoznak, hogy otthon a gyerekkel foglalkozni kell, mennyire drága a megélhetés, az "asszony" megint így meg úgy, és gyakorlatilag mindegyikük mondta nekem valamilyen formában, hogy irigylik az életem, mert nem kell mindazt a borzalmat elviselni, ami a munka után otthon rájuk vár. Sokan például korábban jönnek be az irodába és később mennek haza, hogy ne kelljen a saját családjukkal időt tölteni.
Ugyanezek az emberek szokták kérdezgetni, hogy mikor lesz párkapcsolat, mikor lesz elköteleződés, mekkora ajándék a gyerek. A véleményük 5 perc után változik, majd végül mindegyikük belátja, hogy az életük pocsék.Azonban amit nem értek, hogy akkor miért döntöttek mégis úgy, ahogy? Ha minden napjuk problémázás a jelenlegi életük miatt, megbánások sorozata, akkor mi vette rá őket, hogy családot alapítsanak? Vagy miért vannak a párjukkal együtt, ha inkább elmenekülnek otthonról, csak ne legyenek együtt?

Válaszadó #4 · Accepted Answer

Vannak, akik belekeserednek ebbe a mókuskerékbe. Az sem mindegy, hogy a házaspár mennyi időt szakít egymásra kettesben.
Meg amúgy az is van, hogy azért összességében nem olyan rossz az élete, de sokan egyszerűen szeretnek panaszkodni.
-Hogy vagy?
-Köszi jól.
És akkor egyből folytatja, hogy sok a munka, erre-arra nincs pénz, nem aludt a gyerek miatt, nincs ideje, stb. Kicsit én is ilyen vagyok, elkezdem magam sajnáltam is, pedig ugyanannyi pozitívum is van az életemben.

Válaszadó #1 · Answer

És te nem tervezel családot?

Válaszadó #2 · Answer

Mert buták. Bután döntöttek és irígyek a szabad emberekre.

Válaszadó #3 · Answer

Én sem értem. Nő vagyok, és nincs gyerekem, nem is akarok. Szinte minden ismerősömnek van, és mindegyik folyton csak panaszkodik, hogy milyen nehéz a gyerekkel, mennyire nincs másra idejük stb. volt olyan is, aki bevallotta, hogy megbánta, hogy szült, legszívesebben visszacsinálná. És persze, hogy milyen jó nekem, hogy gondtalanul élhetek. De mikor gyereket vállaltak, ők nem erre készültek? Én pont ezért nem akarok, hogy ne kelljen azt csinálnom, amit nekik. Mert tudom, mivel jár ha valakinek gyereke van.

Válaszadó #5 · Answer

14es mondja jól. Sokan szeretnek panaszkodni. Kolléganőm egyedülálló, se gyerek, semmi es panaszkodik, h nem volt ideje hajat mosni. Mi van?
Mindenre van időm a gyerekek mellett, dolgozom, sportolok, randizom. Es nem panaszkodom. Ja, nem mellesleg nincs egy szar hazassagom, ami lehúzna.
8as voltam.

Válaszadó #6 · Answer

Szerintem alig szól bármi érv is a gyerekvállalás mellett. Persze, hogy próbálják magukat is győzködni a gyerekesek, hogy milyen szép dolog a szenvedés, mert ha nem így tennék, lehet már másnap megöngyilkolnák magukat.

Válaszadó #7 · Answer

Mazochizmus.

Válaszadó #8 · Answer

És akkor ha már úgyis erről beszélnek neked, megkérdezed őket?

Válaszadó #9 · Answer

Valószínűleg mezőzni akarnak csak mások előtt, hogy "milyen érettek", mert tudnak gyártani pulyát, nem beszélve a támogatások miatt.
Nem társadalmi elvárás ma már a pulya, hosz sok a szingli.

Válaszadó #10 · Answer

Ezen pasik döbbennek rá bamba meglepett képpel, hogy jé nem is gondolták volna, hogy a gyerekkel nekik is foglalkozni kell nem csak anyucinak, és pénzbe is kerül, mert ugye kizárólag a semmitől nem fog fejlődni kinézni valahogy, és bizony a házasság sem fog működni attól, hogy munka után hazamegy, befalja az asszony által főzött kaját, utána meg felteszi a lábát a kanapéra egy sör társaságában. Aztán elvárja, hogy a farka le legyen szopva és ennyiben ki is merül a szex részükről.

Válaszadó #11 · Answer

Én nő vagyok és soha nem akartam gyereket, pont emiatt, hogy ne szúrjam el az életemet. Így 42 évesen azt mondom életem legjobb döntése volt. Viszont régóta párkapcsolatban élek egy olyan férfivel, aki nem keserűséget és nyűgöt okoz, hanem aki mellett jól érzem magam. Lehet ezt így is.

Miért lépnek párkapcsolatba, vagy házasságba emberek, vagy vállalnak gyereket, ha utána az életük az elmondásuk szerint maga a borzalom?

Kapcsolódó kérdések: