Miért lépnek párkapcsolatba, vagy házasságba emberek, vagy vállalnak gyereket, ha utána az életük az elmondásuk szerint maga a borzalom?

Question

31 éves férfi vagyok, 4 éve szingli, nem is kerestem párkapcsolatot. Az évek során felépítettem az anyagi, fizikai és egzisztenciális jólétemet, ami fedezetmentes ház, autó, fitt és egészséges külső és évenkénti több külföldi nyaralást jelent. Ezekért keményen dolgoztam.Több kollégám is van, jellemzően szintén férfiak, akik az életről szoktak velem is és egymással is általánosan beszélni, az egyetlen azonban, ami közös bennük, hogy sóhajtoznak, hogy otthon a gyerekkel foglalkozni kell, mennyire drága a megélhetés, az "asszony" megint így meg úgy, és gyakorlatilag mindegyikük mondta nekem valamilyen formában, hogy irigylik az életem, mert nem kell mindazt a borzalmat elviselni, ami a munka után otthon rájuk vár. Sokan például korábban jönnek be az irodába és később mennek haza, hogy ne kelljen a saját családjukkal időt tölteni.
Ugyanezek az emberek szokták kérdezgetni, hogy mikor lesz párkapcsolat, mikor lesz elköteleződés, mekkora ajándék a gyerek. A véleményük 5 perc után változik, majd végül mindegyikük belátja, hogy az életük pocsék.Azonban amit nem értek, hogy akkor miért döntöttek mégis úgy, ahogy? Ha minden napjuk problémázás a jelenlegi életük miatt, megbánások sorozata, akkor mi vette rá őket, hogy családot alapítsanak? Vagy miért vannak a párjukkal együtt, ha inkább elmenekülnek otthonról, csak ne legyenek együtt?

Válaszadó #9 · Accepted Answer

#28 Igen, pontosan, és én ezt testközelből láttam. Férjem álláskeresésnél találkozott olyan munkáltatóval, ahol ha nem is volt feltétel, de erősen ajánlott volt a rendezett családi állapot (feleség, gyerek). Mi akkor még nem voltunk házasok, így aztán ez az állás kútba esett. Nem volt kár érte, ahol ez számít a felvételnél, mi jöhet utána?
#27 voltam

Válaszadó #1 · Answer

Én nő vagyok és soha nem akartam gyereket, pont emiatt, hogy ne szúrjam el az életemet. Így 42 évesen azt mondom életem legjobb döntése volt. Viszont régóta párkapcsolatban élek egy olyan férfivel, aki nem keserűséget és nyűgöt okoz, hanem aki mellett jól érzem magam. Lehet ezt így is.

Válaszadó #2 · Answer

Azért, mert nem rendelkeznek kellő ön- és emberismerettel.

Válaszadó #3 · Answer

Csok.
Minden ilyen panaszkodónál észrevettem, hogy 3 szinte azonos korú gyerekük van. Sorozatgyártmányok. Kijött az egyik, csinálták is a következőt..és pont 3 kellett, de érdekes! Mindenhol 3ra adnak kedvezményeket.Megérdemlik a sorsukat. Nem gondoltak bele mivel jár a család, gyerek, csak az ingyen pénzt látták. Szenvedjenek csak a kis Noelke miatt 😂😂😂 imádom ahogy futnak üvöltve a vadbarom Noelke után aki a műanyag motorral az út közepén megy már előttük lassan 1 km-re. Öröm és boldogság.

Válaszadó #4 · Answer

Jézusom… Döbbenet, ami itt megy.
Kedves gyermektelenek, akik szerint mindenki a CSOK-ért szül (LOL 😅) meg azért, mert a szomszéd Marika néni szerint kell. Én őszintén örülök, hogy ti boldogok vagytok így, és kívánom, hogy így maradjon.
De azt kikérem magamnak, hogy ti eldöntsétek helyettem, hogy én miért vállaltam gyereket, és hogy érzek ezzel kapcsolatban. Abszurd és nevetséges, hogy látatlanban tesztek kijelentéseket olyan emberekről, akiknek az életéről semmit sem tudtok.
Ami pedig a panaszkodást illeti, mondok valami elképesztőt, amit még biztosan sosem hallottatok: a boldog, teljes életnek is részei a problémák, amikről az emberek néha beszélnek. Ettől még nem akarnak a vonat alá ugrani, csak ugyanúgy mint ti, ők is küzdenek a hétköznapi nehézségekkel. Igen, a gyermekesek is. Ha szerintetek erre az a megoldás, hogy kussoljon, mert ő akarta, akkor nincs több kérdésem.
És mielőtt még nekem esik a fél világ: ugyanúgy elküldeném a sunyiba azt is, aki a ti döntéseteket kérdőjelezi meg, és nyomatja a “gyerek az élet értelme, és önző vagy, ha nem szülsz” süketelést. Meg lehetne próbálkozni a kölcsönös tisztelettel, csodás találmány.

Válaszadó #5 · Answer

"Ők meg hónapról hónapra élnek." Az megvan, hogy 1 embernek kevesebb a létfenntartás, mint 5-nek például?...

Válaszadó #6 · Answer

"Társadalmilag elvárt."
Érdekes, mert én nem találkoztam ezzel a társadalommal...

Válaszadó #7 · Answer

A régi munkahelyemen dolgoztam olyan kollégákkal, akik utáltak hazamenni. Valamennyien jól kereső középvezetők voltak, mindegyiknek volt legalább 2 gyereke, volt, akinek 3. Számukra a család csak biodíszlet volt. A kirakat a kéthetes családi nyaralás volt a vállalati üdülőben, de tulajdonképpen ott sem voltak együtt. A férfiak kártyáztak és söröztek, a nők a gyerekekkel foglalkoztak, meg egymással pletykáltak. Csak a közvetlen főnököm volt az, aki sietett haza, de neki nem volt gyereke.
N

Válaszadó #8 · Answer

27: sok ferfi szokasa ez, legyen gyerek, mert legyen mivel dicsekedni, de egyebkent egy pelenkat nem cserelnenek ki. A csaladi nyaralas is arrol szol, hogy apuka issza a sort, meg rohogcsel, anya meg sziv a gyerekekkel.

Válaszadó #10 · Answer

Persze, 31 éves korodra fedezetmentes (az meg mi???) ház, autó, minden is. Az összes kollégád téged irigyel, mindenki éhen fog halni, annyira szarul él, blablabla. És mi meg válaszolgatunk itt okosan, ehhh...

Válaszadó #11 · Answer

Mert az emberek többsége birka módjára megy a tömeg után. Aki mer kilépni belőle és boldog, azt meg megszólják irigységből, mert ők nem olyam bátrak, hogy merjenek szembemenni az elvárásokkal. Nem mondom, hogy nem létezik boldog házasság, de szerintem sokkal több a rossz. Mégis ragaszkodnak foggal-körömmel hozzá, hogy legyen valami sz@r kapcsolatuk mindenáron. Erős kompromisszumokkal, megalkuvással. Én mindig mertem ezzel szembemenni, nekem nem kell ilyen sablon élet amúgy se ahhoz, hogy boldog legyek. Le kell sz@rni mások véleményét!

Miért lépnek párkapcsolatba, vagy házasságba emberek, vagy vállalnak gyereket, ha utána az életük az elmondásuk szerint maga a borzalom?

Kapcsolódó kérdések: