Nem bízok benne, hogy bocsátsak meg?

A párom kb másfél évvel ezelőtt egy új munkahelyen megismerkedett egy nővel, és messengeren próbálta elcsábítani, mármint a párom a csajt, flörtölni próbált vele és eléggé félreérthetetlen dolgokat írt neki…

A csajszi nem akart tőle semmit, vagyis nem tudom történt-e valami bent a munkahelyen, de írásban a lány nem volt flörtölgetős.

Azt tudom, hogy még nagyon sok ideig együtt dolgoztak, aztán a párom elbúcsúzott a munkahelytől.

Utána eljegyzett engem, minden olyan nagyon szép és harmonikus volt, de aztán rátaláltam erre a beszélgetésre.

Ott valami nagyon összetört bennem, én ezt teljesen megcsalásnak éreztem, és még a mai napig is nagyon szenvedek ettől.

Esküdözött hogy nem történt testi kapcsolat, és a világ leghülyébb indokát mondta, azt hogy a beosztottja a csaj, és azt akarta mégjobban dolgozzon, ezért csábítgatta ami szerintem bullshit, de ezt állítja.

Mindenesetre vele maradtam, nagyon rezgett a léc de addigra már vettünk közös lakást, szép terveink voltak, gyerek házasság stb, így maradtam, nagyon szeretem.

Azt ígérte visszaépíti bennem a bizalmat, de nem sikerült, szerintem ez az én hibám.

Megígér nekem dolgokat, de sose tartja be, legyen ez kisebb nagyobb dolog. Ezáltal mindig ez jut eszembe, nem tartja a szavát nem lehet benne bízni.

Ugyanakkor sok dolgot is tesz értem, alapvetően nagyon figyelmes és szeretetteljes velem.

De azóta mióta ez történt nem volt ugyanolyan helyzetben, mint a munkahelyén. Nem veszik körbe nők, nincs megfeleléskényszer, itthonról dolgozik.

Azt gondolom ha újra ilyen helyzetbe kerülne, ugyanígy lenne.

Szeretnék bízni benne, és nagyon nem akarom azt amit állít rólam.

Pl én egy szóval se mondtam hogy csak itthonról dolgozzon, de lenne egy másik munka ahol jobban keresne, de nyílván vannak női munkatársak is, és miattam nem vállalja el azt a munkát, mert fél hogy félreértem majd és támadni fogom.

Vagy nem megy el sétálgatni, mert megfogom gyanúsítani azzal hogy ismerkedett vagy máshol volt.

Nem tenném ezt, de sok aggodalom van bennem valóban ezzel kapcsolatban, és finoman rászoktam kérdezni a dolgokra. Tudom hogy nem kellene, hiszen már megbocsájtottam.

Próbálom eltitkolni előle azt, ha gyanakodom vagy beagyalok, de azonnal észreveszi rajtam hogy gond van. Akkor elszoktam neki mondani, de nem kellene mert utána azt mondja, na emiatt nem megy sehova es emiatt él láncok között.

Pedig sose tiltottam meg neki semmit nyílván nincs jogom hozzá, csak mindig kérdezgeti mi a bajom, és kihúzza belőlem.

Persze nem mindennap telik így, hullámokban tör rám a szomorúság a történtek miatt.

Hogy bocsássak meg? Nem igazságos az se, hogy folytattam a kapcsolatot és azóta is szóba hozom ezt, benne ez bűntudatot generál.

Hogy változzak meg?

Nehezen bocsájtok meg dolgokat másoknak is, nagyon érzékeny vagyok, bipoláris zavarom és borderline is vagyok, viszont folyamatosan járok terápiára, gyógyszereket szedek és már jóideje stabil vagyok.

Köszi!