Megbánom-e majd, hogy háztartásbeli lettem?

Question

4 év és 10 hónapig dolgoztam alkalmazottként, így most már hivatalosan is hosszabb ideje vagyok munkanélküli, mint amennyi ideig dolgoztam.Az utolsó hivatalos munkanapom 2021. július 30-án volt. Azóta négy évet háztartásbeli barátnőként, egy évet pedig háztartásbeli feleségként töltöttem.Eredetileg átmeneti állapotnak indult. Aznap még nem tudtam, hogy az lesz a „nyugdíjazásom” napja, de aztán úgy alakultak a körülmények, hogy végül nem mentem vissza dolgozni. Soha nem gondoltam volna, hogy 30 évesen vonulok „nyugdíjba”, és hogy ez lesz a felnőtt életem leghosszabb fejezete. Visszatekintve még mindig meglep.Számomra ez tényleg olyan, mint egy boldog befejezés. Imádom azt az életet, amit a férjemmel felépítettünk, és remélem, hogy ez az időszak még sok-sok évig folytatódik.Sokan megkérdezik, hogy nem félek-e a kockázatoktól. De igen, tisztában vagyok velük. Tudom, hogy valószínűleg alacsonyabb lesz a nyugdíjam. Tudom, hogy ha valaha vissza kellene mennem dolgozni, egy ilyen hosszú kihagyás után nehéz lenne újra elhelyezkedni.De minden életformának megvannak a maga kockázatai és kompromisszumai.Erről nem igazán tudok hangosan örülni, mert sokan dicsekvésnek vennék, ezért inkább itt ünneplem meg.

Válaszadó #2 · Accepted Answer

Én nem tudnék így élni, de van, aki igen. Az, hogy hogyan alakul az élet, nem tudhatod. Én szeretek a magam ura is lenni, a kiszolgáltatott, eltartott helyzet nekem nem menne.

Válaszadó #1 · Answer

Lehet, hogy igen és lehet, hogy nem. Ezt senki nem fogja neked megmondani.

Válaszadó #3 · Answer

Nem tudok a te nevedben beszelni, de ismerek haztartasbeli noket es kivetel nelkul mindegyik megbanta. Van,ahol valas volt (15 ev utan) es utana baromi nehez anyagi helyzetben volt a no,mert tenyleg csak minimalberes munkakra volt eselye, van ahol meg most is egyutt vannak,de a no siratja azt az eletet,ami lehetett volna, kevesnek erzi magat (pedig a ferje elmondasa szerint sosem ereztette vele), ugy erzi,hogy beragadt ebben a szerepben, tarsasagban nagyon felos/bizonytalan,mert nem tud kapcsolodni azokhoz a nokhoz akik dolgoznak, esetleg gyerekneveles mellett. Dolgozni minimalberes helyeken nem akar, mashova meg a kihagyott evek miatt eselye sincs, pedig diplomas norol beszelunk, de 12 ev kihagyassal az semmit nem er mar.Engem nem elegitene ki,ha csak otthon vagyok es annyi a dolgom, hogy fozok es takaritok, csinositgatom a lakast akarmi. Meg nincs gyerekem,de ha majd lesz en mindenkeppen vissza akarok menni dolgozni.A noverem haztartasbeli, ugyanigy volt mint,te majd 6 ev utan annyira megromlott a ferjevel a kapcsolata , hogy mostmar valni akar, de a ferj nem, ket gyerek van. Elkezdett egy minimalberes munkat es titokban havi szinten tesz felre arra,hogy pattanjon. Mondhatod azt,hogy veletek nem ez van es imadjatok egymast, de ha majd tizenx evig ebben leszel,akkor tudsz errol velemenyt mondani. Nem egy kapcsolatot lattam csunyan megromlani,olyanokat akik sok sok evig nagyon jol megvoltak.

Válaszadó #4 · Answer

Ha rossz irányba mennek a dolgok, akkor nagyon meg fogod bánni!
Belegondoltál abba, hogy mi lesz akkor ha nem tart ki a házasságod, és elváltok? Gondolom minden a férjedé, neked meg a válás után nem lesz semmid, max a ruháidat viheted, és minél később jön el egy esetleges válás, annál rosszabb lesz. Nem az alacsony nyugdíj lesz a gondod, hanem, hogy hol fogsz lakni ezek után, tapasztalat nélkül meg még munkát is nehezebben fogsz találni.
Nem sajnálom tőled ezt az életet, de mivel nagyon sok házasság válással végződik, így számítani lehet erre az eshetőségre is, főleg ha a pasid tehetős, akkor hamar lecserélhet egy fiatalabbra.
Sok nő juthat erre a sorsra aki elvárta, hogy a pasinak legyen saját ingatlan, autó, jó fizetés.

Válaszadó #5 · Answer

A reddites hergelő megérkezett a Gyakorira is. :D

Válaszadó #6 · Answer

Én úgy érezném magam ilyen helyzetben, mintha egy életképtelen nagy gyerek lennék. Nem tudnék így élni, pedig amilyen jó nő vagyok, 2 perc alatt találnék is olyan pasit, aki eltart. Támogatói kapcsolataim voltak már, de abban pont az a szép, hogy nem tőlük függ a megélhetésem. Az csak egy szép kiegészítés mindenféle kötöttség nélkül, mellette lehet akármilyen munkám, egyéni vállalkozói vagy alkalmazott…mindegy, de valami legyen, nekem kell a saját pénz, saját vagyon. Van is bőven. Sose tenném magamat mástól függővé.

Válaszadó #7 · Answer

Szerintem meg. Senki nem szereti a munkakerülőket.

Válaszadó #8 · Answer

Szerintem meg

Válaszadó #9 · Answer

Emberfüggő. Én például nem bírnám, utálok másoktól függeni - akár a páromtól is, nagyrészt azért, mert ha vele valami történne, akkor mindkettőnk bajba kerül.Egyik kollégám például bele is bolondulna, ha nem lenne valami, amit csináljon. A házimunkát letudja, de utána csak unatkozik.Exem meg az ellentéte, neki ez lett volna az álma. Ahhoz is ragaszkodott volna, hogy miután gyereket szülök, ő maradjon otthon vele.
(...hangoztatta, hogy a szabadság miatt szimpatikus neki az ötlet)

Válaszadó #10 · Answer

De nincs benned semmi igény arra, hogy valamit elérj? Hogy önállóan is életképes légy? Hogy úgy élj, mint egy felnőtt?
Nem mondom, hogy én imádok dolgozni, ha hirtelen az ölembe hullana pár milliárd, fix, hogy egy percet nem dolgoznék többet életemben, de azt nagyon gáznak érezném, ha egy másik felnőtt ember tartana el, mint egy gyereket. A tudat, hogy semmit nem tudok felmutatni, hogy semmihez nem járulok hozzá, nagyon zavarna.

Válaszadó #11 · Answer

Csak akkor nem fogod megbanni, ha be vagy biztosítva. Ha szerződés van arról, hogy válás esetén neked milyen ingatlan, pénz, életjáradék jár, mi az, ami tenyleg a tiéd. Nyilvánvaló, hogy a férjed a penzes, egy ügyvéddel simán utcára tud tenni csupasz seggel, igen, akkor is, ha ezt "el sem tudod képzelni róla".
A nyugdíjad nem "alacsonyabb lesz", hanem nem lesz. Ez a másik, hogy a ferjed fizessen nyugdíjpénztárat, mert 4 év 10 hónapra, az abszolút semmi. Ha idösebb nálad és meghalna, és vannak gyerekei, akkor velük osztozni kell,m nem lesz minden a tied, fel kell készülni. Fizessen életbiztosítást, úgy, hogy te vagy a kedvezményezett.
Ha ezek megvannak, anyagilag nem fogod megbánni. Lelkileg, az más, azt nem tudom, elfoglaltságot szerintem mindig lehet találni.

Megbánom-e majd, hogy háztartásbeli lettem?

Kapcsolódó kérdések: