Volt már veletek olyan, hogy egy olyan pasiba voltatok szerelmesek, akiről tudtátok, hogy nincs jövője a kapcsolatnak, hogy rossz döntés vele szerelembe esni? Esetleg olyan volt, hogy ez az illető viszont is szeretett? Mi lett belőle?

Nekem olyan volt, hogy egy lány esett belém, de tudtam hogy nem lenne belőle semmi jó, így hagytam elmenni-elveszni.

Megszenvedtem, de azóta is azt gondolom így volt a legjobb.

Az okok és miértek már teljesen más tészta.

igen, kb 3 havonta eljött az a pont, amikor ráébredtem, hogy nem szabad ebben a kapcs-ban maradni és mindig akkor direkt megfűzött, első ilyen alkalomnál, pl először mondta, hogy szeretlek - és tényleg azért, ne hagyjam el, és nem szívből mondta, tehát minden egyes szakítoindokomnál előállt valami óriási imádattal

már ott tartunk, hogy legutoljára amikor végképp dobnii akrtam, megkérte a kezem és akármilyen csodásan hangzik, válaszom csak azért volt "igen" mert nem mertem nem-et mondani és azóta is szenvedek, gyötrődöm, és még mindig azon agyalok hogyan szakítsak, így hogy már két család előtt is tiszta szégyen lenne szakítani

szóval mindig azt hittem változni fog, mást fogok érezni, jelenleg azt érzem így cseszem el az egész életem

voltam már úgy szerelmes, h tudtam, h semmi esélyem a srácnál, m ő 1 ilyen tipikus nagymenő szépfiú, én + nem vok olyan bulizós.

de emiatt nem volt rossz kedvem, örültem, ha találkoztam vele, és beszéltünk.

sokkal rosszabb volt, mikor szerelmes voltam összejöttem a sráccal, de szakított velem, és 1 csomó ideig eljátszotta, h még lehet esélyem, mint a másik esetben, mikor tudtam, h 1általán nincs, és nem is reménykedtem.

Sajnos már nagyon régóta, de a korkülönbség.... :( BELEŐRÜLÖK!

16L