Mondanátok objektív véleményt az alábbi kapcsolati viszonyról?

Az exemről (23/F) és rólam van szó (22/L). Októberben szakítottunk, az egyszerűség kedvéért pontokba szedem miért:

- ő szakított, én rontottam el

- elvesztettem a bizalmát, mert egy barátnak hitt exnek elmeséltem róla egy dolgot, aki visszaélt vele

- ezzel az ex-szel megcsaltam, de utána megbocsájtott, újra összejöttünk, én rájöttem, ő kell

- az ex vérszemet kapott, vissza akart engem kapni, ezért azt hazudta barátomnak, hogy újra megcsaltam, barátom ekkor úgy döntött, távkapcsolatot így nem lehet fenntartani, szakított.

- összevesztünk, az agyára mentem, alig beszélt velem januárig.

- utána újra elkezdtünk beszélgetni, felébredtek bennem az érzések, elmentem hozzá, kapott szülinapjára egy párnát, és elmondtam, én még szeretem

- ő azt mondta, most zsúfolt féléve lesz, nem igen tud ilyesmire koncentrálni, nem tudja mi lesz köztünk, majd talán nyáron kiderül

- utána nem bírtam ki, rákérdeztem, azt mondta csak barátok, és utána nem keresett két hónapig

- ezalatt a két hónap alatt barátnőm beszélt vele álnéven, mint aki hajt rá, neki azt mondta örül hogy megszabadult tőlem, le akar koptatni, barátnőmnek mondta, hogy a vizsgái után elmehetnének randizni

- majd újra megkeresett, elkezdtünk beszélgetni... onnantól barátnőm leveleire nem reagált

- elkezdett csak miattam újra játszani, ott ismertük meg egymást, ő mondta, hogy csak miattam játszott.

- amikor összevesztünk, később feljött, és bocsánatot kért

- csak miattam megcsináltatja a fülesét, hogy beszélgethessünk

- vizsgája után felhívott, hogy hogy sikerült, érdeklődött nap közben, hogy nekem hogy sikerült

- fáradtan, csak miattam jött fel kicsit játszani, mert kértem, és megígérte nekem

- rámírt facebookon, hogy tudassa, 2-3 hétig nem lesz, vagy csak ritkán, mert melózik, de amikor rákérdeztem, hogy attól tartjuk-e a kapcsolatot, azt mondta persze.

Szerintetek?