Van "összejövés utáni depresszió"?

Az én fejemben is pont egy-két hete fogalmazódott meg ez a kérdés. Távkapcsolat a miénk és messze vagyunk egymástól non stop. Ezzel nem tudok megbarátkozni még is úgyérzem ő nagyon kell nekem. Kb amióta összejöttünk csak szenvedek, bezárkóztam. Nem jó ez így és ezt ő is látja rajtam.

Dettó én. Sosem bírtam mondjuk az elkötelezettséget. Pár hete kavarunk, szintén távkapcsolat. A srác jó fej, (számomra túl) kedves, és helyes, viszont fogalmam sincs hogy mit tegyek. Ő már "belém zúgott" ez eleve meg is rémiszt, mert én nem érzek iránta szerelmet, de lejátszva magamban azt, hogy ha én szakítok vele, akkor elméletileg mit fogok érezni, az is kétes. Kétirányú penge. Szétszórt vagyok, figyelmetlen, de nem a szerelemtől, hanem a tehetetlenségtől. Úgy vagyok vele hogy oké, járunk, de nem is/alig találkozunk, és kegyetlen a helyzet. Válaszokat én is várnék.

Ha többen vagyunk így, akkor felállíthatjuk a "diagnózist", hogy nyilván van ilyen... :)

Szerintem inkább a srácban lehet a hiba.

Ez szerintem az elkötelezettségből fakadhat. Itt messze nem depresszióról van szó, csak egy kisebb fajta szorongásról, hogy az ember kevésbé lehet szabad, kezdi jobban megismerni a másikat, és ezek az új dolgok stresszesen hatnak ránk.