Bemásolnátok vagy belinkelnétek pár olyan idézetet ami arról szól, hogy megbántottál, szomorú vagyok miattad, mérges vagyok rád, haragszom mégis szeretlek?

[link]

Gyűlölöm a szavaidat, a hajadat, s amit érzel,

Gyűlölöm, ahogy vezetsz, azt is, ahogy nézel,

Gyűlölöm cipőd, s ha átjár tekinteted tőre,

Gyűlöletem oly heves, hogy rímet hányok tőle.

Gyűlölöm, gyűlölöm, ha hazudsz, és azt is gyűlölöm, ha nem,

Ha miattad nevetek, vagy ha könnyes lesz a szemem.

Gyűlölöm, ha nem hívsz fel, ha nem nézel felém,

S gyűlölöm, hogy nem gyűlöllek egy cseppet sem,

Szemernyit sem, nem gyűlöllek én.

ja... tényleg :P akkor azért

az 500 nap nyárban is vannak jó idézetek

Ha valakit valóban szeretsz, azonnal tudod, ha megbántod - nem azért, mert látod az arcán, hanem mert a bántás pillanatában önmagadon érzed a bántalmat, neked is fáj - és tudod, hogy nem kellett volna. Nemcsak neki, neked is sajog, azonnal. A szeretet nem ismer sem időt, sem távolságot.

Azoknak áll hatalmában leginkább megbántani minket, akiket szeretünk.

Mindig azt bántjuk,akit a legjobban szeretünk.

A szívnek nem lehet parancsolni. Senki se szándékosan forgatja fel a saját életét, vagy választ párt úgy, hogy direkt megbántsa azokat, akik szeretik. Néha egyszerűen így alakul.

Homokba kell írni a szót, ami annyira fáj.

Hagyni kell, hadd vigye a szél.

Homokba írni a bűnt, amivel megbántott más,

Mielőtt megjegyezhetnéd.

De szerintem ez a legjobb:

Némely szívhez csak úgy tudnak hozzáférni, ha sebet ütnek rajta.