19 éves vagyok 14-16 éves koromig nagyon szerelmes voltam, azt hittem örökké együtt leszünk a barátommal. Annyira szeretett, hogy nem tudtam elképzelni, hogy valaha talál mást akit annyira szerethet mint engem. Mégis talált?

Egyszer nagyon összevesztünk, a szülei kaptak az alkalmon és külföldre küldték egy évre. Idő közben elköltöztem a városból én is, minden remény szertefoszlott hogy újra összejöjjünk. A fiúval nem tartjuk a kapcsolatot,3 éve egyszer láttam, amikor hazamentem. Autóval elment mellettem, alig fogtam fel, hogy látom lehúzta az ablakot és köszönt. Elállt a szavam, dobogott a szívem, meg sem tudtam szólalni, csak a kezemmel intettem és szótlanul mentem tovább. Ő 2 éve kapcsolatban van, szerintem a lány hasonlít rám külsőleg, de ahogy hallottam nem nagyon okos. Amit a lányból látok képekről az sem az értelmet sugározza (apple telefonnal tükörben fénykép, „Melyik ruhám vegyem fel, anyukám szerint azt ami a legtöbb lájkot kapja”, maraton shopping, a feneke meg az alkatához képest aránytalanul nagy). Betegesnek hangzik de láttam egy kiírását h nyelvvizsgázott, a TELC-en meglehet nézni az eredményeket, így hát beírtam a nevét és megnéztem. Persze megbukott, de ami érdekes volt, hogy 150/39-et ért el írásbelin 26%. Na de kérlek az ilyen ember hogy megy el vizsgázni? Idén visszaköltözöm, most érettségizem és a volt barátommal egy egyetemre fogok járni. Nagyon félek, nem azért mert akarok tőle valamit, nem áltatom magam tudom, hogy miattam nem hagyja el a lányt. Azt hittem neki az ész is számít, amíg nem találkoztunk csináltam két felsőfokú nyelvvizsgát angolból meg németből, nem villogni csak, hogy megmutassam nem vagyok senki, mert jelenleg annak érzem magam. Szerintetek hogy kellene viselkednem, ha újra összefutnék vele?