A barátom 24 éves, én 15 múltam. Ennek lehet így jôvôje?

Szia!

Igen, lehet jövője! A kedvesem és én vagyunk rá az élő példa! :) Idén leszünk 5évesek,ő 25 volt, mikor összejöttünk, én 16! És még mindig ugyanúgy szeretjük egymást, őt szeptembertől össze is költöztünk. Ő vállalkozó és pedig egyetemista vok, szóval nem gátol a tanulásban sem. Ha igazán szeretitek egymást a korkülönbség enm számít! :)

Ha valóban sorsszerű és egymás nagy szerelmei vagytok, működni fog. de ez ritka, nagyon, nem minden esetben van így, hogy így megtaláljátok egymást.

neked voltak már komolyabb tapasztalataid? nem kézfogásra, csókra, sőt, nem is nagyon szexre gondolok,

hanem arra, amit két lelkileg érett embernek egy komoly kapcsolat ad. hogy milyen tartozni valakihez, hogy ő van az életedben, számolni vele, megtanít sokmindenre a közös élmény, a vidám és szép is úgy, mint a veszekedés, jobban megismeritek önmagatokat és a másik nemet.

tudod, én is majdnem 16 voltam, mikor megismertem a párom, ő majdnem 24 volt. hatalmas szerelem, az terveztük egymással éljük le az életünk, elegek voltunk egymásnak, nem kell más. ő nagyon tapasztalt volt már akkor, elég volt neki keresgélés, érezte, megtalált. örültem hogy így szeretnek, hogy ennyire szeretek. rengeteg szép és szomorú dolgon is átmetünk,ma már 25 múltam, most tervezzük a kisbabát. boldogok vagyunk, szerelmen is túli mély érzés van bennünk, és mérhetetlen ragaszkodás, hisz én is mellette értem igazi nővé.

néha mégis eszembe jut, milyen lenne az életem, ha annak idején másként döntök. ha vele is máshogy alakul, de együtt, vagy külön.és ez az érzés nem megbánás, hanem tudod, mi lett volna ha. erre az érzésre nem gondoltam volna, régen sem, azt hittem ez fel sem merül, de mégis....

ha újra kezdhetném, és ezt tanácsolom neked is, részben én is ezt tettem, (annyi különbséggel, hogy már akkor határozottan elköteleztük magunk, lélekben), szóval

legyetek együtt, legyetek őszinték(!),magatokhoz(!) és egymáshoz(!) beszéljetek meg mindent, szeressétek egymást, de ne tegyetek fel egyelőre(!) mindent egy lapra; szóval imádjátok egymást, (gondolom azért még az elején is vagytok), ismerjétek meg egymás, de ugyanakkor éljétek is a saját életeteket, tanulj, ő is élje az életét, közben szeressétek egymást, lássatok, vegyetek észre helyzeteket, és idővel (4-5 év, vagy kicsit később) érezni fogjátok, mi lesz a helyes út, egymással, vagy egymás nélkül inkább. mert egy kapcsolat sokmindenre megtanít, jobban megismeritek önmagatokat is, és meg kell tanulni nemet is mondani... ha épp arra van szükség. érezni fogjátok. annyira tudom mit érezhetsz, én ugyanezen végig mentem már.

nagyon nagyon drukkolok neked és sose felejtsd el: forró szív, és hideg fej. sok szerencsét, szorítok értetek!

:)

Ha igazán szeretitek egymást persze hogy van jövője.

Én 17 vagyok a barátom pedig 29.És már 4éve nagyon boldogok vagyunk együtt.Először nehéz de a szerelem tényleg mindent legyőz.Minket inkább azért piszkáltak még az elején mert a korom beli csajok féltékenyek voltak rám hogy megtaláltam az Igazit.Sok boldogságot!

Természetesen lehet jövője, de ezt majd csak később tudod meg. Az előttem szóló nagyon szépen leírta, hogy miért.

Ha tényleg mindenre képes érted, akkor várni is képes lesz és tenni azért, hogy elfogadjanak benenteket. Ő bizonyára tapasztaltabb és tudni fogja, hogy mit tegyen ennek érdekében.