Próbáljam motiválni a barátomat a tanulásra, vagy hagyjam?

Nagyon okos, egyetemre jár, de alig érdekli, amit tanul, meg egyébként is nagyon lusta, így sok tárgyat elbukott, inkább puskát ír, mint tanulna stb. A szülei próbálják támogatni, ha bármi házimunkát megcsinál otthon, már több ezer forintot kap, de még a szobáját is csak 2 hét után volt képes kitakarítani. Soha nincs pénze, így alig tudunk együtt elmenni valahova. Van, hogy még kaját se tud venni, akkor én szoktam neki adni (én kapok ösztöndíjat, meg vállalok magántanítást, onnan van pénzem). Nem sajnálom tőle, nem erről van szó, de ha most ennyit nem képes megtenni, hogy legyen pénze, akkor mi lesz később? Nagyon szeretem, vele szeretném leélni az életem, de nem szeretném én eltartani. Tudom, hogy képes lenne dolgozni, meg tanulni, de egyszerűen nem akar, és nem tudom eldönteni, hogy ez vajon meg fog-e változni, mire befejezi az egyetemet. Én bejárok minden órámra, minden nap tanulok, hogy hátha akkor ő is elkezd. Sokszor próbáltam, hogy amikor neki zh-ja volt, akkor én is mellette ültem, és tanultam, de ő fél óra után megunta, és amíg én tanultam, addig ő játszott a telefonjával. A szülei nem ilyenek, egyáltalán nem ezt látja otthon. Viszont pont ezért állandóan cseszegetik, hogy tanuljon, és látom, hogy mennyire rosszul esik neki, főleg, mivel tényleg egy nagyon nehéz szakra jár, de tudom, hogy ennél sokkal többre lenne képes. Viszont pont a szülei miatt nem akarom még én is állandóan zargatni, de így meg nem csinál semmit. Nem dolgozik, mert nincs ideje a tanulás mellett, de nem is tanul, mert elhúzza az időd, és akkor meg már úgyse tudja megtanulni. Mit csináljak vele? Hagyjam, hogy majd észhez tér? Cseszegessem én is, mint a szülei?