Normális ez, hogy így érzek és hogy megijedtem ettől egy kicsit?

Barátnőmmel több mint fél éve vagyunk együtt,jól megvagyunk,nagyon ritkán vannak nézeteltéréseink,nagyon szeretem Őt.Nem rég kezdődött el az nála(vagy csak ennyi idő elteltével meri csak ezeket mondani),hogy egyre komolyabb dolgokról beszél nekem.Pl: -Le tudnám és szeretném is veled leélni az életem.

-Szeretnék tőled gyerekeket,kettőt...először egy fiút stb

-Soha nem szerettem még így senkit és nem is lennék rá képes ha te nem lennél

-Utalásokat tesz,hogy de jó lenne már ha neki is megkérnék a kezét stb stb

Ezeken kívül még rengeteg ilyen van.

Nekem ezek nagyon jól esnek,de valahogy én ezeket nem tudom neki viszont mondani...és ezt nem értem,hogy én miért nem? Pedig még én sem szerettem úgy senkit mint őt,de valahogy ez a része nekem nem megy a dolognak,ha ez a téma,ráadásul kicsit meg is ijedek tőle.Nálam is ki fog ez alakulni idővel,vagy itt más a probléma velem?(egy idősek vagyunk a barátnőmmel) Nem várom senkitől a megoldást,csak véleményekre vagyok kíváncsi,hogy valaki érzett -e már így mint én... :/

Előre is köszönöm az értelmes válaszokat...

19/f