Az elutasítás teljesen a sárba tiporta az önbecsülésem, mit tegyek, hogy jobb legyen, lesz egyáltalán valaha jobb?

Azóta teljesen depresszióba estem, és csak sírdogálok, mert nagyon kiborultam.

Nem az fáj igazán, hogy nem kellettem neki, hanem hogy akkor miért mutatta azt, hogy igen, lehet valami.

Összeszedtem magam, bátor voltam, megléptem - és vesztettem.

Azóta nem találom a helyem.

Nem akarok soha többé sem a szeme elé kerülni, mert mit gondolhat rólam ezek után...