Miért ekkora hátrány, ha nem vagyok egy nagyképű, egoista ember?

17 éves vagyok, és eddig még soha nem volt barátnőm. Egyre jobban kezd elegem lenni abból, hogy a legutolsó suttyó is talál magának valakit, nekem meg egyszerűen nem jön össze soha. Pedig egyáltalán nem vagyok ronda és dagadt (csak hogy én is dobáljam kicsit az egómat), és nagyon tudom szeretni azokat az embereket, akik számomra fontosak. Egyetlen hátrányom (már amennyiben ez valóban az), hogy egyáltalán nem vagyok egy olyan ember, aki azt tartja menőnek, hogy minden kis szar aprósággal nagyzoljon, és attól lesz a suli istenkirálya. Most is tetszik egyébként egy kedves lány, aki szerencsére nem ilyen, de valamiért még ő is felnéz ezekre a sötét parasztokra. Engem többen is neveztek már csendesnek meg zárkózottnak, de utálom ezt hallani magamról, mert egyáltalán nem tartom annak magamat, csak ki nem állhatom az ilyen földről elszállt majmokat. Egyébként amikor 9.-ben elkerültem egy normális gimnáziumba, azt hittem, hogy végre megszabadulok ezektől, de itt is annyi van belőlük, mint tetű a csöves hajában. Valóban ennyire hulladék világban élünk, hogy az embereknek a normális értékek már nem is számítanak?