Férfiak! Mit tesztek/gondoltok ha a barátnőtök ilyen történetet mesél?

(a gyerek kb 20-25)

Ami zavart az az volt ahogy elmeselte. Aggodalmat keltoen, mintha nem lenne ura a helyzetnek es nem tudna magara vigyazni.

Mindenesetre sok ertelme nem volt feltennem ide ezt a kerdest, mert mint kozben rajottem nem is errol volt szo.

Amiota megismertuk egymast ez a fajta beszed egyre jobban kezdett zavarni, de reggel rajottem hogy rosszul alltam az egeszhez. Rosszul alltam o hozza.

Pl. a multban ahelyett hogy azt mondta volna hogy ezert meg azert megadtam a telszamomat vkinek, avval jott hogy nem akartam megadni a szamom, de nem akartam bunko lenni.

Az egesz rossz hozzaallasom onnan fakadt hogy onkentelen hajlamosak vagyunk azt feltetelezni, hogy o ugyanugy all dolgokhoz mint mi. Rajottem hogy en olyasmi viselkedesre szamitottam tole mint magamtol es ez alapjan probaltam ot ertelmezni. Tehat vegul ugy alltam hozza mint vmi kislany a ferfihez :)

Az egesz ott kezdodott mikor egyszer buliztunk. Kb. 4 honapja ismertuk egymast. Nagyon jol ereztuk magunkat. Egyszer csak odasetalt valami arc. Lathatoan ismertek egymast. En ugy vagyok vele hogy ha olyan a dolog akkor nem az en dolgom hogy lekoptassak barkit is, de a kifejtesbe nem megyek most bele. Hosszu napom volt egy repulo uttal es hulla voltam, igy en csak szusszantam egyet kiszakadva a tarsasagukbol ameddig beszeltek par szot. Ez lehet nem volt jo. Szerintem hozza sem szoltam az illetohoz a zsivalyban es a "helyemen" maradtam amivel akaratlanul is egy fura helyzetet kovacsoltam(es ez lehetett az egeszben a hiba reszemrol). Rovid parbeszed utan a baratnom hozzam fordul hogy kimennek es leulnek kicsit beszelgetni. En meg mindig felig leallt agykeringessel vegetaltam, meg amugy is oke lettem volna a dologgal, es igy is reagaltam. Nem lattam szukseget annak hogy szamitasba vegyuk hogy veluk megyek vagy ilyesmi. Ugy voltam vele hogy unokateso, vagy az egyik baratnoje baratja es a csajarol akar vmit beszelni, vagy barmi szemelyes es en zavarnek. Nem gondolkodtam es tok pozitivan alltam az egeszhez ahogy szoktam. Ha akarna amugy is megkerdezne hogy en is veluk tartok-e.

Ahogy elsetaltak a baratnoi elkezdtek sugdolozni es a legjobb baratnoje megkerdezte hogy az meg ki a franc. Az egesz testebeszede azt kerdezte "teged nem zavar hogy viszik a baratnodet???". Ekkor kezdtem magam kisse hulyen erezni foleg hogy ok is leleptek.

Kesobb kiderult hogy ugy ismerte a gyereket hogy randiztak egy rovid ideig, de azota nem is beszeltek. Meselte hogy leultek es a gyerek mondta neki hogy majd menjen be hozza az etterembe ahol dolgozik, stb.

Mikor latta hogy kisse hulyen ereztem magam akkor jott a "Megkerdezte hogy leulunk-e beszelgetni. Most mondtam volna nemet? Nem akartam vele bunko lenni."

Itt indult el a teljesen rossz hozzaallasom es onnantol valt ez a szoveg a demonomma. Megkerdeztem hogy "Nem akartal vele bunko lenni ezert inkabb velem voltal az es fakepnel hagytal a kedveert? Az o erzesei fontosabbak, vagy mi?".

Mondta hogy erre nem is gondolt. Rosszul erezte magat es bocsanatot kert. Innentol kezdve alltam ugy hozza, hogy mint egy kislany arra szamitottam hogy ezek utan majd bizonygatja nekem hogy "nem erdekli a tobbi maca" es csak en szamitok(mert ugye en ezt tennem). Na azota is szamitok. :)

Egyszer mikor nala voltam latogatoba direkt bementuk egyutt abba a bizonyos etterembe, mert abban egyeztunk meg hogy nem megy be(o vetette fel de azert nem feltetlen jo otlet). Mielott beleptunk nekem eszembe jutott hogy megjatszuk hogy nem tudok magyarul, mert azt mindig tervezgettunk hogy majd hulyeskedunk evvel valahol. Azt mondta hogy ne csinaljuk mert a gyerek ismeri es mit fognak gondolni. Na ugye orult bennem kislany hogy megint inkabb az szamit o mit gondol, de nem volt nagy ugy.

Bementunk es a gyerek baratsagosan elkezdett dumalni. Elterelodott a tema olyan dolgokra amit ok ertettek es nekem fingom nem volt, igy nem tudtam sokat hozza szolni. Tehat vegul tobbnyire ok ott eldumcsiztak ameddig vartunk a kajara. Megint en voltam kirekeszte a korbol es bennem a hulye kislany nem erre szamitott. :D

Inkabb arra szamitott hogy udvariassan es nem bunko modon de levegonek nezi majd az embert nekem bizonyitva hogy mennyivel fontosabb vagyok. :D

Es itt a gyokere az egesznek. Azota is "szamitanek", de nem kellene elvarnom tole semmit. Abbol semmi jo nem szarmazik.

Azt akarom hogy szabad akarata legyen es azt csinalja amit akar. Pont nekem volt ez mindig a filozofiam hogy soha ne akarj megvaltoztatni senkit. Vagy bejon ugy ahogy van vagy nem.

Pont az volt az egyik bajom hogy ugy tunt masok befojasoljak. Eszre sem vettem hogy kozben en is befolyasolni akartam.

Napokig nagyon melyen magamba kellett asnom hogy erre rajojjek.

Csak o rajta all hogy hogyan cselekszik es gondolkodik, senki mason.

Ha nem arra fokuszalok hogy mire szamitok tole, akkor az is lehet hogy minden a legnagyobb rendben lenne. Ha meg nem, akkor meg kit erdekel.

Fel kell nonom...