Hogyan tudnám megváltoztatni a véleményem arról, hogy felesleges egy kapcsolatba belemenni, mert egyszer úgyis vége?

Mindig is hittem abba, hogy létezik a "nagy szerelem" és hittem abban, hogy egyszer én is megtalálom. Körülöttem szinte mindenkinek a szülei elváltak, de láttam, hogy a szüleim boldogok együtt, ezért arra gondoltam, hogy mégis van még olyan, hogy valakik életük végéig boldogan élnek. Viszont a szüleim házassága 20 év után nagyon megromlott, már a válásról beszélnek. Az én majdnem 5 éves kapcsolatom is tönkrement, próbáltam helyrehozni a kapcsolatot, de a barátom kidobott azzal, hogy túl sokat voltunk együtt és már valami újra vágyik.

Ezek után úgy látom a dolgokat, hogy az emberek egymásra találnak, együtt vannak pár hónapig/ évig, majd az egyik bedobja a törülközőt és vége. Mivel tudom és látom, hogy mindegyik kapcsolat így végződik, ezért nem látom értelmét, hogy új kapcsolatba belemenjek, pedig bőven vannak jelentkezők. Azt vettem észre, hogy mindig, minden jelentkezőben a hibát keresem, már a tökéletes emberben is, csak, hogy ne kelljen velük lennem, pedig ez régen nem így volt. Vágynék arra, hogy mellettem legyen egy ember és szeressen, de mikor eszembejut, hogy remény sincs, hogy végleg együtt maradunk már nem is érdekel az egész, mert csak azt látom magam előtt, hogy boldogan eltöltjük az időt, aztán egyszer csak vége és megint a padlóra kerülök, ahonnan elég nehéz felállni.

Szeretnék ezen a látásmódon változtatni, de nem tudom hogyan tegyem. Ti hogyan birkóztok meg ezzel a ténnyel, hogy nagy valószínűleg a kapcsolatotoknak egyszer annyi és csak "elpazaroltad az időd egy emberre"? Vagy csak én látom így a dolgokat? :(