Nagyon kétségbe vagyok esve, ilyenkor mi a teendő? Nem írtam regényt.

Szóval a helyzet: Barátnőm 18 éves, én 17 vagyok... úgy 1,5-2 órányi vonatútnyira lakunk egymástól, tehát távkapcsolatnak nem mondanám, de nem is találkozunk naponta... már 2 éve együtt vagyunk..

Az történt, hogy kb. hete írt neten egy fiúval, és elég sokat írtak... a fiú nagyon akart vele találkozni, és a barátnőm se lett volna ellenére, de én mondtam, hogy egy idegen fiúval azért nem kéne, majd hármasban velem találkozzunk... Ebben meg is egyeztünk...

Erre ma este nem volt gépnél, én felhívtam hogy szia mizu, és azt mondta hogy barátnőjável ment ki fagyizni... mikor hazajött (úgy 11 órakor) közölte, hogy hazudott, mert azzal a gyerekkel volt találkozni (aki pár településnyire lakik tőlük)... én meg nagyon felháborodtam, hogy miért hazudik nekem, ráadásul ez elég kényes ügy nekem, hogy este idegen fiúkkal lóg, és mindent megtesz hogy elsunyulja... Mondtam neki, hogy az még haggyán, hogy idegen fiúval lóg, de a hazugságot nem tűröm, mert ott valami mindig gyanús... Aztán jól letoltam, ő meg mondta hogy amúgy se akarna találkozni azzal a gyerekkel többé mert unalmas volt, és hogy többé nem hazudik nekem, bocsi...

Itt le is zárhatom az ügyet, azzal a feltétellel hogy legközelebb odafigyelek hogy mikor hol van? Vagy csak én reagálom túl? Segítsetek kérlek külső szemlélőként...