Hogyan lehetek elég erős, magabiztos ahhoz, hogy kimondjam: tényleg vége? Nem egyszerű helyzet.

Sztem tee esélyt sem akarsz már adni ennek a házasságnak ("félek, hátha visszacsábulok"). Ha így gondolod, akkor ne aludj a feleségednél pár napot sem. Mondd meg neki kerek perec, hogy nem akarod már őt.

Csak nehogy a másik lánynál az újdonság varázsa elillanjon és megbánd az egészet... persze, hogy más vele és izgalmasabb, hiszen minden ismeretlen és új...

Én elkezdtem "naplót"vezetni arról,hogy mi szól még a házasságom mellett és mi nem 2éven keresztül csináltam ezt,,,,,sajnos a rossz javára billent a mérleg,,,a lányaimon kivül nem igazán találtam már semmi jót a házasságoban,akkor pedig nincs értelme,,hiába bizonygatta nekem is a volt férjem,hogy mennyire szeret,,elváltunk,,de mindez 24év után történt,,,nem pár hónap elteltével!

Mégiscsak jogos a kérdés,hogy miért kellett nektek ezaz esküvő!?Próbáld meg hátha működik adj még esélyt magatoknak,,,,de ha nem megy akkor nincs más hátra magyarázd el a feleségednek,hogy így ő sem lesz boldog!

Szia!

Én is hasonló cipőben jártam. Mi 7 évig voltunk együtt a párommal, majd összeházasodtunk. A kapcsolatunk alatt volt egy kis külön töltött idő, még a jeggyűrűt is visszadtam. Aztán úgy alakult, hogy mégis összejöttünk, mert úgy voltam ele, hogy adok még egy esélyt ennek a kapcsolatnak. A kibékülés után, nemsokára jött a házasság, azt gondoltam, hogy ha külön életünk lesz, minden megváltozik. Nem tévedtem. Minden megváltozott, csak épp nem a jó irányba. Szinte mindenben hibát keresett, a jó dolgokat, az együtt töltött pillanatokat nem igazán értékelte, sőt, a barátok fontosabbak lettek mint én. Pedig én közben tanultam, melóztam, és a háztartást is elláttam. Ezen felül pedig mindig meleg otthon várta haza. Igyekeztem mindennek megfelelni, mégsem voltam jó. Akkor eljutottam arra a pontra, hogy kész, vége, el akarok válni. Sokat gondolkoztam rajta, majd egy nap közöltem vele a szándékaimat. Másnap pedig haza költöztem. 9 hónap házasság után. Még rengeteget könyörgött, azzal fenyegetett, hogy öngyilkos lesz. Ami miatt majdnem vissza is mentem hozzá, mert úgy voltam vele, hogy miattam ne haljon meg senki. A családom segített, hogy talpra álljak és új életet kezdjek. Meg volt a válás, nem volt könnyű, de erősnek kell lenni.

Azóta boldog kapcsolatban élek egy olyan ember oldalán, aki az én másik felem. Olyan, mint az a lány, akit te is leírtál. Köztünk is olyan hasonlóságok vannak, amik a beszélgetések során derülnek ki, hogy félelmetes (jó értelemben).

Igazad van, öt év az nagyon hosszú idő, de ilyenkor már a megszokás erősebb néha, mint az érzelmek. Neked kell eldöntened, hogy mit szeretnél, de ha egyszer elhatározásra jutottál, ne változtass a döntéseden. Nem könnyű ez biztos. Én nem akarlak lebeszélni, csak átérzem, hogy milyen helyzetben vagy.

De nem egyszerűsíted le a helyzeted, ha még ott is alszol a feleségednél.

Bocsi, ha hosszú lett! :)

26/L

Szia! Látom a Te életed sem olyan egyszerű!

Az én párom 8 évet volt együtt egy nővel előttem (első szerelme) amikor a 6. évükben jártak becsúszott egy gyerek. Amikor a kislány már 2 éves lett szülői és baráti nyomásra tartottak egy szerény lagzit. Amikor még csak 2 hónapja volt házas megismerkedett velem, 3 hónap bujkálás után elköltözött és el is vált. ennek már másfél éve.és azóta is boldogok vagyunk, persze nem zökkenőmentes a gyerek miatt. Én azt mondom, ha találsz egy olyan lányt, akivel mint írtad azonosak vagytok, nagy az egyetértés a boldogság és komolyan gondolod az érzéseidet stb. akkor lépj!- de később ne táncolj vissza , ha mégse! ezért jól gondold meg!